Bauernhuber Enikő: Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
„...az emberek néha víziószerű fantomokká tisztulnak..."
JSTs 16 Nagy Sándor: Vázlat a Fantázia-láz című rajzhoz, 1905 Nagy Sándor. Arc-test, 1910 után ,...az emberek néha víziószerű fantomokká tisztulnak...” Az állati attribútumok stigmáját visető, tütanatizált emberi arcok szimbolikus rajzai gondolat-élményeket ábrázoltak. írók és képzőművészek a valóságból az irreálisba vezető állapot, az álom, a vízió segítségével a világot egységében láttató, illetve a részleteket összekötő titkos kapcsolatokat keresték. Guláesy lajoé^-HeUmann-meséiből, 1909 körüt „Úgy tetszett, mintha a szavak füzére még nem szakadt volna meg, mintha egyre tekergetnék még te egy-táthatattan motottárótás szavai csodálatos kis emberi lényekké, alakulnának, hosszú, ősz szakállú kis manókká, mezítelen testű apró gnómalakokká” Elek Artúr: Jakab a fatalista, 1905 „Elaludtam. Csodálatos álmom volt. A gondolataim mind emberi vagy élő lényekhez hasonló alakot öltöttek. Legtöbbje madár volt..." Lövik Károly. Hoffmann utolsó meséje, 1910 „A-tengeteg nagy-ürességen maiami titkos nesz uralkodik. Egy nagy tátott száj lélekzik és liheg. Apró percegés itt, lágy sóhajtás túl... mindez valami halk, sejtelmes, zűrzavaros, méla hangokból nagy szimfónia szövődik össze." Petelei István: Apró képek 1908
