Csatlós Judit (szerk.): Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján - Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 2. (Budapest, 2016)
Az erdei Telep /The “Forest" Colony - Baloldaliság / Life on the Left
A legális szociáldemokrata pártot és a vele összefonódó szakszervezeteket, valamint a kis illegális baloldali csoportokat számba véve a korszakban átlagosan 150 ezer szervezett munkással kalkulálhatunk. A tagsággal nem rendelkező, baloldali szimpatizánsok köre pedig ezt nyilván bőven meghaladta. Tehát a munkáskultúra egy heterogén, rétegzett, öntudatos társadalmi nagycsoport autonóm osztálykultúrája. A munkásegyesületi fegyelmi vizsgálatok, kizárások, a frakciózások formájában jelentkező konfliktusok a munkáskultúra mindennapi gyakorlatát és az azt megsértők közötti határt jelölték ki. Az 1930. szeptember 1-jei tüntetést követően jelentősen nőtt a mozgalom szervezettsége, ám megszaporodtak a konfliktusok is. A TTE egyesületi helyiségében működő Munka-kör a kommunista kötődésű 100%-körrel folyamatos vitában állt. Sőt, Kassák a körből kizárta azok a fiatalokat is, akik a kulturális munka mellett a közvetlen politikai cselekvést szorgalmazták. A Punalua és a Zrí című kórusműveivel nagy hatást kiváltó Palasovszky Ödönt azonban azért bírálták a Munkakörösök, mert pantomim-produkciójával részt vett gróf Bethlen Margit egyik estjén. A konfliktusban szerepet kapott az is, hogy az érthetet- lenségre és értelemtagadásra építő Punalua és Zrí művek összekapcsolódtak a forradalom, a lázadás és a szabad szerelem képzetével. Ez szemben állt a közérthetőséget és az agitációt minden más szempont elé helyező elvárásokkal. A politikai, művészi és társadalmi tudatosság tehát kulcskérdés volt. A TTE-n belül is a legkomolyabb konfliktus a politikához való viszony volt. A központi vezetőség 1929-ben megtiltotta a napi vagy pártpolitikai kérdések megvitatását az egyesületi élet keretében, és megszüntette a tornaszakosztályok működését, amelyek ennek legfontosabb fórumait alkották. 1929-ben a Baloldali Blokk röpira- tának terjesztőit, majd a kirándulásokon tartott politikai szemináriumok szervezőit zárták ki a szervezetből. A bíróság 1932-ben a TTE-alapszabályhoz záradékot fűzött, miszerint az összejöveteleken kizárólag egyesületi tagok vehetnek részt és tilos a politikai célzatú összejövetelek tartása. Ezt követően a konfliktusok szervezeti szinten, a központi vezetőség és a területi szervezetek között is megjelentek. 1935 körül a Telep történetéhez szervesen kapcsolódó Szalmás-kórus is kettévált: a status quo fenntartását szem előtt tartó mérsékeltebb tagok Szalmás Piroska mellett maradtak, s kivonultak Horányból, míg a politikailag tudatosabbak Vándor-kórus néven alakultak újra. A munkásegyesületeket érintő szigorodó belügyi szabályozásból fakadó konfliktusok akaratlanul is körülírták a munkáskultúra fogalmát és gyakorlatát. Amíg a bennlévők egy művelődésre alapozott, az öntudatot formáló - vagyis politikailag is tudatos - osztálykultúrát láttak benne, addig a korszak hivatalos szervei a tét nélküli szabadidő-eltöltés fórumává szerették volna szűkíteni azt. 32
