Csatlós Judit (szerk.): Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján - Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 2. (Budapest, 2016)
Az erdei Telep /The “Forest" Colony - A Szalmás-kórus /The Szalmás Choir
A Szalmás-kórus A Szalmás Piroska vezette kórus 1930-ban alakult alig tíz taggal. Folyamatosan bővülő tagságával 1941-ig, a kórusvezető haláláig működött. A TTE telepére a kórus az 1930-as évek elejétől járt, első közös házukat is itt építették fel 1933-ban. 1935-ben a kórus kettévált, ezt követően Szalmásék elhagyták a Telepet, és helyüket átadták a Vándor Sándor által vezetett új kórusnak. A kor munkáskórusainak fontos célja volt az aktív közösség megtapasztalása: a zene és a beszéd kollektív jellegének kiemelése és az előadó-néző kettősség megbontása. A szavalókórus-mozgalom fénykora 1927-től 1933-ig tartott, amíg a belügyminisztérium be nem tiltotta működésüket. A munkásdalegyletek száma és aktivitása 1904 óta folyamatosan nőtt, mégis az ezt követő időszak -1932 és 1934 között - e mozgalom legaktívabb periódusa. A Szalmás-kórust mind a polgári kórusoktól, mind a hagyományos munkásdalárdáktól eltérő felépítés, zenei repertoár és közösségépítési gyakorlat jellemezte. A munkásság emancipációjának gondolata a kiválasztott dalok szövegében, témájában nyilvánult meg. Elsősorban népdalokat, mozgalmi „szabadság" dalokat, megzenésített verseket, valamint úgynevezett „indián és néger dalokat” adtak elő. Jellemző gyakorlat volt, hogy a meglévő dallamokra új szöveget írtak, és az előadott darabok szólamait az énekesek hangterjedelméhez igazították. Noha a kórus nagyon erősen kötődött Szalmás személyéhez, elsősorban a szabadidő eltöltésének sajátos módja, a fellépések és a gyakorlás, az azonos társadalmi pozíció és a politikai meggyőződés kötötte össze őket. Amíg a dalárdák kezdetben jellemzően férfikarok voltak, a Szalmás-kórus megalakulásától kezdve vegyes karként működött. Bár 1912-től a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége a női karéneklés fejlesztését kiemelt feladatként kezelte, a nők részvétele csak az 1920-as évek végétől emelkedett jelentősen. Amíg a politika elsősorban a férfiakat mozgósította, a munkásság szabadidő-eltöltésének helyszínei, a strand és a kirándulóhelyek olyan nyilvános terekké váltak, amelyekben a nők is megjelentek. Az első munkás ünnepeken, mint május 1-jén vagy a nőnapon, már a nők aktív részvételére is építettek. A polgári származású Szalmás Piroska a korabeli nőmozgalomnak is fontos alakítója, az 1905 márciusában elindított első magyar szociáldemokrata nőújságnak, a Nőmunkásnak szerzője, a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének 1905-ben alapított nőszervezetének titkára, a munkásdalegyletek egyetlen női karvezetője volt. írásaiban és kórusszervező munkájában egyaránt szorgalmazta a nők részvételét a munkáskultúra alakításában. 24
