Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)

Utószó

UTÓSZÓ

Jeromos újabb és újabb átjárókat talált, a kis polc környéke pedig napról napra színesebbé és otthonosabbá vált. Felbukkant egy Minecraftos tolltartó, egy zöld színű ülőpárna, egy zseblámpa, később egy doboznyi LEGO, és egy felfújható gumimatrac is. A karzat korlátján lovagok, hadihajók, időutazók, térképek és más izgalmas rajzok jelentek meg.

Henrik örömmel ügyelte a változásokat, ő maga pedig lázasan dolgozott. Apró, szabályos sorokkal töltötte meg finom ezústszálakkal díszített noteszét és közben időnként elégedetten tekert egyet-kettőt a mandzsettagombján.

A nyár a vége felé közeledett. Jeromos már alig várta, hogy megoszthassa a titkos átjárók rejtélyét a nyaralásból hazatérő barátaival. Henrik nagyon örült az ötletnek és elhatározták, hogy bált szerveznek a tiszteletükre, ahol nekik is elmesélik majd a palota és a múzeum történeteit.

Nem is akármilyen bál volt. A vendégek csupa szimmetrikus sütit ettek, összeszedték Hilda elhagyott papírjait, megnézték a legendás Dzsenkóról készült kincset érő rajzot, Rózsi mami még a vakond kiállítását is látni vélte, Henrik bécsi rokonai pedig egy óriási citromtortát hoztak a vendégsereg legnagyobb örömére.

A legnagyobb meglepetés mégis az volt, mikor egy kényelmes és fényes teremben megtalálták a kalandos könyvekkel teli, színes kis polcot. A tetején friss, puha kötésben egy élénk színű, új köny44