Kádár Anna: Titkos átjáró. Múzeumi mesekönyv (Budapest, 2019)

Hetedik fejezet

Na, lássuk, hova vezet ez a vidám paróka a címlapon! nyitotta fel a derűs színekben pompázó átjárót, mire kivágódott a könyvtár ajtaja, és peckesen bemasírozott rajta egy kék-piros tintanyúl. Egészen tintából volt. Fel borogatta a kukákat és minden ajtót becsapkodott. Mögötte egy falka kóbor kutya, egy falka kóbor macska, egy csúzlis kisfiú, egy fogatlan oroszlán és hét kéménysep ró érkezett. Mind tisztes távolból figyelték a ténykedését. A tintanyúl felugrott az óriás vízipálma cserepének peremére és diadalmasan körbenézett.

Mostantól ez lesz a palotám! harsogta. Senki sem mert szólni. - És minden nap megeszek egyet közületek! folytatta vicsorogva. Mindenki rémülten hátrébb húzódott. Ekkor komótosan belépett a Károlyi-park őre.

Legelőször is téged foglak megenni! szegezte rá te kintetét a nyúl.

Majd adok én neked parkőrt enni! vágott vissza a másik. Elővette zöld kancsóját, meglocsolta a vízipái mát, és elmosta a tintanyulat. Jeromos kacagott, vihogott, hasát fogta nevettében.

Henrik felpillantott rá.

Látom, vicces átjárót találtál mosolygott cinkosan.

Igen! Maradhatok még egy kicsit? kérdezte a kisfiú.