Kemény Aranka (szerk.): Rejtély és ráció. Nemes Nagy Ágnes verskéziratai és rajzai (Budapest, 2004)

A visszajáró

A VISSZAJÁRÓ

Ez volt az asztal. Lapja, lába.

Ez volt a drót. Ez volt a lámpa. Pohár is volt mellette. Itt van.

Ez volt a víz. És ebbó'l ittam.

És kinéztem az ablakon.

És láttam: ferdén hull a pára, nagy, égi fűz lógatja ágát az esti rét sötét tavába, és kinéztem az ablakon, és volt szemem. És volt karom.

Most széklábak körül lakom. Minden tárgynak térdéig érek. Akkor vállal vágtam a térnek.

S mennyi madár volt. Mennyi tér. Mint egy szélfujta lángfűzér szirmai, tépve és lobogva szálltak, rajokban sustorogva, egy dobbanással szerterántva, mintha egy szív madár-szilánkra pattanna szét, repülne szét - ez volt a tűz. Ez volt az ég.

Elmegyek. A padlólapot ujjal érintgetném, ha tudnám. Alacsony léghuzat, az utcán húzódom. Nem vagyok.

58. okt. 22.

67