Turnai Tímea: Tisztelet az elődöknek. Forray Gábor tervező, modellkészítő iparművész és az Operaház látványvilága - Szcenika 5. (Budapest, 2018)
Forray varázsdoboza a világ körül - a makett és modellkészítő mesterségről a látványtervezésben Prokofjev—Seregi: Rómeó és Júlia táncjáték utazó makettje, mint iparművészeti arc poetica
Forray varázsdoboza a világ körül - A makett és modellkészítő mesterségről a látványtervezésben Prokofjev-Seregi: Rómeó és Júlia táncjáték utazó makettje, mint arc poetica Az ekkor már hatvan éves Érdemes művész-tervezőnek, háta mögött számos opera, operett és balett tervezéssel, számos elismeréssel volt hite a tehetség és akarat mellé állni, és úgy tervezni tánc-színpadot, hogy neve és munkája teljesen beleépült a koreográfia cselekményébe. Kilencedik közös munkájukként a koreográfussal, Forray olyan táncjáték- térszervezési munkái után, mint a Gajane, a Seheregádé, a Csongor és Tünde, a Spartacus, vagy 1979-ben, Markó Ivánnal és Gombár Judittal a Győri Balett számára tervezett ősbemutató, A Nap szerettei, Stációk, 1981-ben A csodálatos mandarin, — olyan előadást hoztak létre, mely a mai napig vezetheti az Operaház külföldi vendégjátékainak műsorait. Pedig mindösszesen impozáns színházi hangulatokkal, izgalmas helyszínváltozásokkal tette felejthetetlenné az előadást. A tervezőnek tizenöt képet kellett színpadra álmodnia: a londoni Globe Színház, a veronai piactér, a Capulet—ház, a Capulet ház bejárata és bálterme, erkély-jelenet, Lőrinc barát kápolnája, Júlia szobája a Capulet házban, a családi kripta, váltakozva jelenik meg a színen. A bemutató után kritikák sora emeli ki a tervező leleményességét is: „Forray Gábor egy színes fotó pontosságával ábrázolja a veronai Piazzát, a kőerkélyes házakat, az oroszlános oszlopokat, a kárpitos szobabelsőket, Júlia baldachinos ágyát. Nagyon artisztikus megoldású a két templom-kép is.” (Albert István, FSZM 1985.06.08.) A Sspnhá^ szakfolyóiratban az ősbemutató utáni évben így méltatták: a tervező híven követi a koreográfus-rendező elképzeléseit, „a gomolygó felhőkből kibontakozó Verona-képpel megidézi az egyszer volt, hol nem volt mesét, amely a Globe színpadáról kiindulva, annak sugárzásában vált a halhatadan veronai történetté, az aranyszoborrá dicsőült szerelem legendájává.” (Pór Anna: Merj szeretni, gyűlölni, Színház, 1986.04.) Volt, ahol csupán a fény-effektekkel játszott, mint Rómeó és Júlia találkozásánál a báli jelenetben, volt, hol valós díszletet tervezett, a családi kripta jelenetekben. Kútszegi Csaba a Táncelmélet 1991. márciusi számában Seregi László koreográfus balett rendezését az „önmagát kereső ember művészi ábrázolásának” nevezte. A tervező szándékára is igaz lehet, miszerint jelzésszerű, mégis korhű elemeivel a dráma és a tánc sikerének elsöprő erejét növelte. 2016-ban a Pótszékfoglaló című internetes szaklapban, Harminc év balett varázs címmel emlékeztek a gyors színváltások bravúros megoldásaira. Ehhez híven az alkotó nemcsak kreatív hangulatképeket és reneszánsz díszletet alkotott, de az előadás nemzetközi sikeréhez, turnéihoz híven a látványtervek mellett utazó makettet, teljes modellt készített több száz darabból álló részelemekkel, tervrajz gyűjteménnyel az előadás európai turnéihoz, legkülönbözőbb méretű és adottságú színpadokhoz. Az utazó maketthez maga varrta, speciális zsákvászonborítás is készült, melyet kinyitva, a következő kéziratos dokumentumot találjuk: 87
