Turnai Tímea: Tisztelet az elődöknek. Forray Gábor tervező, modellkészítő iparművész és az Operaház látványvilága - Szcenika 5. (Budapest, 2018)

A látványvilág utóélete - a Spartacus színrevitele, nemzetközi elismertsége

Az első felvonás nyitóképéhez a tervező, — a rendező idővágásos módszerének ötlete nyomán — újra gondolta a moszkvai bemutatón megismert látványt, ezért a haldokló Spartacus jelenet képét láthattuk a keresztek sokasága között. Az alkotópáros közös elképzelése nyomán, a színpadkép a történet végével nyitott. Az előadás és a látvány ugyanezzel a képpel is zárult, a Via Appia keresztjeivel (csak a keresztek száma, megvilágítása változott), a megfeszített Spartacus és az elveszített szabadság mementójaként. A római Via Appia, „a hosszú utak királynője” megrendítő, komor színeivel, a maga díszletvalóságában és vetített képeiben egyszerre adott teret a balett dráma cselekményének és művészi táncelőadásának. Látványképe, életút gondolatai ma is időszerűek, Vas István költő szavaival élve: „s ha egyszer szembejön veled, te is már tudva kérdezed: Hová mégy?”

Forray Gábor látványterv sorozatából, gyakorlótér Hacsaturján-Seregi: Spartacus,

Magyar Állami Operaház, 1968., 1990.

Rendezés, koreográfia Seregi László. Fotókarton, nyomdafesték, 35,2x50 cm. Ltsz: 0SZMI/ szcenika, 2017.73.1.

83