Turnai Tímea: Tisztelet az elődöknek. Forray Gábor tervező, modellkészítő iparművész és az Operaház látványvilága - Szcenika 5. (Budapest, 2018)
Forray Gábor pályaképe
Forray Gábor (1925-2000) pályaképe Forray Gábor Székesfehérvárott született 1925. január 24-én. 1944-ben, a Gamma cég spor trepülő jeként Pécsre hívták be katonai szolgálatra, ősszel már a Szentkirályszabadjai Repülőakadémia keretében szolgált. A háború után, a hadifogságból hazatérve, húsz évesen, éjszakai műszakban már az Operaház festőműhelyében dolgozott segédmunkásként, miközben rövid ideig játéktervezőként is dolgozhatott a Szántó cégnél, játéktervezőként. Tanulmányait 1946 és 1950 között az Iparművészeti Főiskolán végezte, közben már ösztöndíjasként, (országos tervezői pályázat elnyerése után) a Magyar Állami Operaházban gyakornokosko- dott. Az 1950-ben kiírt operaházi pályázatra több százan jelentkeztek. Az alkotó szerint nemcsak díszlettervei, rajzai miatt esett rá a választás, hanem mert kicsit a repülés iránti szenvedélyét is belevitte a pályázati anyagba, amikor jeligeként a már öt éve használt vitorlásrepülő számát, az M 22-öt adta meg (források a Kossuth Rádió 1972. december 29-én elhangozott délutáni adása alapján, Kertész Iván interjúja, opera a díszlettervező szemével). A zene fellegvárában hat éven át asszisztensként Oláh Gusztáv, Kos- suth-díjas és Kiváló művész, rendező, díszlet- és látványtervező mellett dolgozott. Számos tanulmányrajza, portré képe, látványterve született a mester hatására és javaslatára. Egy interjúban így vallott erről: „inas éveimben megszoktam, hogy a zenével együtt gondolkozzam. A zene és a zongorajáték alkalmazását is mesterétől sajátította el. Oláh Gusztáv gyakran, kísérletképpen is leült a zongorához, nem mondta meg, hogy mit játszik, s arra kért, hogy a hallott zenéhez alkalmazkodva rajzoljak akár konkrét, akár elvont valamit.” (Élet és Irodalom, 1973. október 20.) 1950-től a Magyar Állami Operaház gyakornoka, 1956-tól hatodik kinevezett díszlettervezője, (a nagy elődök: SpannraßÁgoston, Márkus László, Kéméndy Jenő, Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán) majd 1967-től 1974-ig vezető díszlettervezője, 1974-től kinevezett szcenikai vezető, majd műszaki igazgató, 1987-től a Művészeti Alap tagja. 1990-ben vonult nyugdíjba. Első tervezői rajzaival, 1954-ben Szinetár Miklós rendező vizsgamunkájának látványterveit készítette el, a Fra Diavolo című előadáshoz, melyet nem sokkal később az Erkel Színházban is bemutattak. Első önálló tervezése 1955-ben valósult meg a miskolci Déryné Színházban, Puccini Pillangókisasszony színpadra állításában. Ugyanebben az évben a Fővárosi Operettszínház számára is tervezett, Huszka Jenő Szabadság, szerelem című daljátékát Szinetár Miklós rendezésében, Márk Tivadar jelmeztervezővel együttműködve állították színpadra (a színlapon neve még Forraiként, pontos i-vel szerepelt). 1955 és 1965 között, egyetlen évtized alatt, az opera, az operett, a zenés komédia, a balett előadásokhoz is tervezhetett, a Magyar Állami Operaház, az Erkel Színház, a Fővárosi Operettszínház, a Petőfi és a Déryné Színház, valamint az Odry Színpadon is megjelentek munkái, díszletei. Kezei között aprólékosan kidolgozott rajzok, tervek születtek az 1957- ben, Fülöp Zoltán által tervezett Jancsi és Juliska meseopera vetített képeinek megkonstruálására. Erős effektusokkal megjelenő mézeskalács házikója, hatalmas erdői, fái elvarázsolták a nézőket, ugyanakkor az énekesek is élvezték a meseoperához tervezett, pazar helyszíneket és hangulatképeket. Ez az előadás volt az, melynek szinte minden látványelemét megrajzolta a tervező, majd részletes háromdimenziós makettet is készített a rendező, Stephányi György számára. 10
