Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István 1936-1996. Tanulmányok, emlékezések, életmű katalógus (Budapest, 2006)

Néhány adalék az életrajzhoz

NÉHÁNY ADALÉK AZ ÉLETRAJZHOZ

Engel Tevan István Budapesten, 1936. november 9-én született. Kétéves korától szinte mindig rajzol. Édesanyja, Tevan Margit ötvösművész nagy figyelemmel kíséri, s oly nagy becsben tartja fia gyermekrajzait, hogy a háború kezdetekor Amerikába menekíti őket. — Legalább ezek éljenek túl — mondta.

Budapesten kezd iskolába járni, ám 1944-ben édesanyjával gettóba kerül. Édesapja és rokonságának nagy része a holokauszt áldozatául esik. 1945-ben, a felszabadulás után néhány hónapon át a békéscsabai rokonság gondoskodik róla, ott járja ki az elemi iskola 2. osztályát. További tanulmányait Budapesten végzi.

1951 és 1955 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium növendéke. Rajztanárai Viski-Balás László, Benedek Jenő és Basibdes Barna. Gimnazistaként látogatja a Dési Huber István Szabadiskolát is, ahol Gráber Margit tanítja. A Szabadiskolában töltött időre a későbbi években is szívesen emlékezik.

1955-ben felvételt nyer az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakára, ahol Z. Gács György és Miháltz Pál a tanárai. Belátja azonban, hogy a muralis munka nem neki való, s 1957-ben átiratkozik a Képzőművészeti Főiskolára, Kádár György osztályába. 1962-ben megkapja alkalmazott grafikusi diplomáját.

1963-ban megházasodik. Az Engel Tevan család 1938-ban költözött abba az újlipótvárosi lakásba, amelynek egyik szobája továbbra is, élete végéig a munkahelye, „műterme'” marad.

A Főiskola elvégzése után szinte minden kollektív kiállításon szerepel, de önálló kiállításra csupán 1973-ban nyílik először lehetősége, amelyet a Fényes Adolf-teremben rendeznek meg. Megélhetését elsősorban a könyvgrafika adja.

Néhány külföldi utazás nyilvánvaló nyomot hagy művészetén: 1965-ben Párizsban, 1968-ban Olaszországban tölt egy-egy hónapot. Az 1973-as amerikai és az 1976-os londoni út emlékei közvetlenül is megjelennek műveiben. 1979-ben meghívást kap Münchenbe egy rézkarc sorozat elkészítésére.

A rendszerváltás eufóriája mélyen érinti. A szabadabb művészeti élet, a több kiállítási lehetőség, a szakmai sikerek örömei mellett azonban megjelennek a betegség gyötrelmei. Élete utolsó másfél évét súlyos betegen tölti, de szünet nélkül, szinte megszállottan dolgozik. Utolsó, már bénult kézzel készült rajzaiban is előtűnik jellegzetes világa.

1996. október 12-én hunyt el.

Enge! Tevan Istvánná Róna Erzsébet