Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi otthonában (I—II.) | 1848 körül és Petőfi Pesten 1848-ban | 1861 körül
A Petőfi Pesten 1848-ban című képen az íróasztal tárgyai között található néhány fontos, jelentésteli tárgy: az asztal szélén égő szivar füstölög, míg Béranger büsztje mellé egy apró méretű szobor kerül. Petőfiről köztudott volt, hogy előszeretettel hódolt a dohányzás szenvedélyének, az alkotás nélkülözhetetlen kellékei voltak számára jól kiszívott, értékes pipái. A pipa helyét elfoglaló szivar ezért valószínűleg fontos szimbólum: az archaikusabb, vidékiesebb szokásrendbe illeszkedő tárgyat kiváltó drágább, kifinomultabb dohánykellékkel Orlai talán Petőfi szellemi világának franciásabb, európaibb elemeire utal. A kép elkészültének időpontját valószínűsítheti az íróasztal kis pásztorszobra, mely feltehetően Izsó Miklós 1861 -es, Furulyázó pásztor című alkotásával azonosítható, s amelyet Orlai ugyanazon évben egy műegyleti sorsoláson nyert. A tárgy ekkor került a festő birtokába, majd a Petőfi pesti otthonát ábrázoló képre motívumként, vagyis a Petőfi Pesten 1848-ban című munka 1861-ben vagy azt követően keletkezhetett. Maga a pásztorfigura tekinthető a népies Petőfire, vagyis a betyárvilág, a puszta, a falu, a népi életképek poétájára való utalásnak (Keserű, 1984, 18-19.). A képen feltáruló szimbolikus utalások hálója követi azokat a sztereotípiákat, amelyek a korai kultusz korszakától kezdődően szinte máig övezik a költő alakját, s melyek értelmében a szerelmi, a hazafias és a népies tematika hármassága meghatározó eleme költészetének. Orlai Petries Somának a költőt pesti dolgozószobájában, otthona „írószentélyében" megörökítő festményei a Petőfi-ábrázolások különleges darabjai. Egyik lehetséges olvasatuk, hogy a festő „ars poeticának" szánta őket: egyre kiérleltebb formai megoldásaival a „művésziét" általában vett megfogalmazására tett kísérletet. így állított emléket az elveszített testvér-barátnak, aki egy 1847-ben írt levelében a következő, a kettőjük kapcsolatát elevenen megjelenítő búcsúsorokat írta Orlainak mottóul: „Pingálj dühösen és szeresd veszettül téged szerető Petőfi Sándor bátyádat vagy öcsédet." (Pest, 1847. november 17.) KÉPLEÍRÁS 80 ARCpoetica
