Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi mellképe | 1848
Orlai Petries Soma PETŐFI MELLKEPE 1848 Orlainak a költő több alkatommal ült modellt. A korai, diákköri ábrázolásokat azonban csupán a festő feljegyzéseiből és más forrásokból ismerjük, például azt, hogyan örökítette meg barátját egy tenyérnyi csontlemezen bakaruhában, annak soproni katonáskodása idején (kát. A). Tudjuk még, hogy lefestette színészi gallérköpenyében (kát. B) és szénrajzot készített a fekvő Petőfi alakjáról (kát. C). Orlainak e korai, még festészeti stúdiumai előtt készített képei elvesztek (Várkonyi, 1957, 8.; galamb, 2011, 173.). A ma is meglévő mellképek közül a Petőfi mellképe címűről (kát. 19.) a következőket jegyzi fel: „1848 nyarán életnagyságú mellképben kezdtem festeni, de Petőfi az akkori mozgalmak közt Pestet rögtön elhagyván, a mű befejezetlen maradt, ilyen állapotban van nálam ma is, s bár a kezdőnek technikai hiányait elárulja, élethűségénél fogva mintául szolgálhatna egy jó arckép készítésénél." (Orlai, 1874, 912.) A szignatúra - Orlay 1848. Pest - később kerülhetett a műre, mert a művész 1853-ig a Petries nevet használta. Az idézett szöveg és a névhasználat ellentmondásának magyarázata lehet, hogy a festő számos portrét készített barátjáról annak életében és halála után is, mindről több változatot (kát. 19-22.: 23-24. és K; 26-27. és M; 29-31.). A képek keletkezési sorrendje a kutatók meghatározási kísérletei ellenére máig bizonytalan (Keserű, 1984, 17.). A kötetünket megelőző Petőfi-ikonográfiák valamint az Orlai-szakirodalom azonban egyöntetűen ezt a mellképet azonosítja a fent idézett szövegben megnevezett, 1848-ban készült alkotással, ezért használjuk a Petőfi mellképe címet, és ezért választottuk ezt a portrét elemzésre a több lehetséges variációból. A művész tehát sokra becsülte Petőfi mellképe című, modell után festett munkáját. A kép háttere vázlatban maradt, a festő az arc kidolgozására figyelt. Ha összevetjük az ugyanezen a nyáron készült Barabás-portréval (kát. 17.), a különbségek szembetűnőek: Orlai képén a hangsúlyos arccsontok, az apró szemek és a dús haj sajátos karaktert ad Petőfi arcának. Eszmék a művészet körül című, 1853-ban publikált művészetelméleti munkájában a művész kifejti: a portrérajzolás célja nem a valósághű, „természet utáni" ábrázolás, sokkal inkább a vizuálisan kifejtett eszmének kell a kép szervezőerejévé válnia: „Véleményem szerint a művész annyiban lehet hű a természethez, s csak annyiból uralkodhatik felette, mennyiből annak általános, ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 71
