Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Ismeretlen művész nyomtatta Walzel Ágost Frigyes | A Nemzeti dal kottájának címlapja | 1848
Ismeretlen művész után nyomtatta Walzel Ágost Frigyes A NEMZETI DAL KOTTÁJÁNAK CÍMLAPJA 1848 Petőfi Nemzeti dalát Kálózdi János zenésítette meg, kottáját 1848. április 22-én Vahot Imre adta ki a Pesti Divatlap műmellékleteként (Rózsa, 2000, 110.). A lap hátsó borítóján a kottára vonatkozó szöveg állt: „Petőfi Nemzeti dala, melly Kálózdi János által zenére s énekre alkalmazva lapunk mai számához van mellékelve, zeneértők véleménye szerint az eddig megjelentek közt legjobb, legjellemzőbb. E hangjegyeket igen érdekessé teszi a címkép is, melly a muzeum előtt tartani szokott népgyűléseket igen híven tünteti fel. Az oszlopos lépcsőzet egyik felén állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt főleg versei előadásával." A szövegből egyértelműen kiviláglik, hogy a kottához tartozó grafika (kát. 16.) nem a forradalom időpontjában, hanem 1848 áprilisának egyik népgyűlésén ábrázolja a költőt a Nemzeti Múzeum előtt. A kotta és a címkép együttese azonban utólag mégis olyan legendát hívott életre, amely máig kíséri a vers történetét, nevezetesen, hogy a költő a Nemzeti Múzeum baloldali pillérén - építészeti műszóval „pofafalán"- szavalta el a költeményt március 15-én (Kerényi, 2008, 364.). Az eredetileg a reformellenzék március 19-i lakomájára, közös tüntetésére írt verset a költő négyszer mondta el a nevezetes nap során, amint azt saját kezű rájegyzése tanúsítja a kéziraton: „E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén, végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában. A szabaddá lett sajtó alól ez a közlemény került ki először." Maga a jelenet, - ahogy a kiváló előadókészségű költő versét szavalja - mélyen beivódott a kortársak tudatába, s talán rárakódtak a Nemzeti Körben, a Pilvaxban elhangzó, korábbi nagyhatású nyilvános felolvasásainak emlékei is. Egressy Gábor évtizedekkel későbbi visszaemlékezése a színész plasztikus előadásában jeleníti meg a szavaló alakját: „Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantalusi szomjúság - mint végítélet halálangyala. Elüvölti Nemzeti dalát. - E hangok leírhatatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leírhatatlan e dalnak hatása a népre, mely nőttön nőtt - s megesküvék isten szabad ege alatt.” (Endrődi, 1911, 397.) ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 61
