Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Mezey József | Petőfi Sándor | 1846
Mi [ehetett az apró oiajkép elkészítésének apropója? Mérete alapján aligha felelhetett meg reprezentációs célnak. Nyomjelző lehet az a tény, hogy Petőfi a Júlia-szerelem fellobbanása után járt a festőnél, így a képet feltehetően udvarlási ajándéknak szánta. Mérete és ábrázolásmódja azokhoz a biedermeier miniatűrökhöz közelíti, amelyeket személyes a korban emléktárgyként használtak: állandóan emlékeztették a megajándékozottat a közösen töltött időre, de - méretüknél fogva - könnyen elrejthetők voltak az avatatlan tekintetek elől. Ismert, hogy Júlia portréjának megszerzése ekkortájt erősen foglalkoztatta Petőfit, valóságos „haditervet" szőtt barátjával, a festő Törökfalvi Pap Zsigmonddal. Eszerint Pap megfestette volna Júliát és közeli barátnőjét, Térey Marit, majd a barátnők képet cseréltek volna. A hónapok rejtélyes szerelmi üzenetekkel, regényes titkolódzással teltek. Petőfi versben köszönte meg Térey Marinak, hogy közvetített közöttük: „A szerelemnek asztaláról / Nem ittunk mi közös pohárból; / Mégis, ha egy hosszú öröm lesz életem, / Azt én, leányka, csak neked köszönhetem. / S ha meg fogom siratni a napot, / Amelyben életem fogantatott, / Ha nem lesz a világon többé örömem, / Azt is, leányka, csak neked köszönhetem. - / Csodálkozol? ezt föl nem foghatod? / Gondolkozzál csak... kitalálhatod." (T[érey], M[ária], kisasszony emlékkönyvébe) Térey Mari elvben átadhatta volna Petőfinek a lány portréját («erényi, 2008, 266.), de ezek az ábrázolások, ha el is készültek, nem maradtak fenn. Az egyre komolyabbra forduló szerelem, a költő heves udvarlása miatt a szülők megtiltották a fiatalok érintkezését. A helyzet bizonytalanságát tekintve valószínűbb, hogy csak tervezgették az arcképezést. Petőfi végül talán ezért nem hagyta saját, Mezey által készített képmását emlékül a lánynak. Júlia gondosan vezetett naplója mindenesetre nem említ ilyesmit. Barátok és barátnők, köztük talán a festő Mezey József is részesei, segítői voltak Petőfi „szerelmes szabadságharcának". Az apró arckép jól azonosíthatóan ábrázolja Petőfit, a mű naiv felfogása, a figura esetlen megformálása pedig páratlan, máshol nem látható bájt, lágyságot kölcsönöz a költő alakjának.
