Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)

Képleírás és keletkezéstörténet - Barabás Miklós | Petőfi mellképe | 1846

vers kemény hangú, szállóigévé vált sorait: „Haza csak ott van, hol jog is van, / S a népnek nincs joga."

A költő arca a rajzon lágy vonású, mégis határozott. Hullámos hajzata ellenpontozza elszánt, magabiztos tekintetét - ez az ellentét teszi vibrálóan feszültté az ábrázolást. A mű a nyilvánosság elé szánt portrék sorában a második. Az érzelmesebb hangvételű, 1845-ös Barabás-rajz (kát. 7.) után ez a kép a szilárd akaratú, önértékét bátran hangsúlyozó alkotót jeleníti meg, a Csalogányok és pacsirták víziójának szerzőjét, aki határozott ambíciókkal lép közönsége elé: „Én tégedet köszöntelek, / Te a beteg / Emberiségnek orvosa, jövendő! [....] A csalogány az alkony madara, / Már vége felé jár az éjszaka, / A hajnal közeleg; / Most a világnak / Nem csalogányok, / Hanem pacsirták kellenek."

Az Összes költemények első kiadása vörös szaténkötésben jelent meg 1847. március 15-én, a József-napi vásárra. A kötetet díszítő, a Barabás tusrajz nyomán készített acélmetszet (kát. 10.) a

sokat foglalkoztatott és a szabadságharcban is résztvevő pesti metsző, Tyroler József munkája. Tyroler mindenben követte Barabást, kivéve a szakállat, amelyet keskeny, ún. spanyol szakállá formált metszetén. Nem valószínű, hogy önkényesen járt volna el, ezt a mesterség íratlan szabályai is tiltották, súlyos következményei lehettek annak, ha nem kéri a megrendelő beleegyezését. Ezért szinte bizonyos, hogy Petőfi utasította erre, mivel a tusrajz és a metszet elkészülése közötti hónapokban megváltoztatta szakállviseletét. (Várkonyi, 1957, 35-36.) Közvetett bizonyítékul szolgál Mezey József 1846 őszén festett Petőfi-arcképe (kát. 14.), amely Barabás

kát. 10 rajza utáni, azonban még