Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)

Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi Etelke sírjánál | 1845

A képen a temetőt omladozó falak veszik körül, míg a mögöttük látszó magas hegyek fenséges, de zordon tájat mutatnak - egyértelmű ellentétben a természetbe olvadó, békés sírkert hangulatával. A kompozíció a magát autodidakta módon képző, de már narratív festői elgondolásokkal kísérletező művészt jelzi. Orlai a pápai diákévek alatt tehetségesen rajzolgatott, 1841-ben pedig már az olajfesték iránt érdeklődött. Valószínűleg tanult Barabás Miklósnál, aki 1844-ben lakásán nyitotta meg festőiskoláját, ahol a „hetenkint háromszor tartott órákon tantárgyként szerepelt a festészet elemein kívül a távlattan is." (Mag, 2011, 10.) Talán ezeket a művészi tapasztalatokat hasznosítja a Petőfi Etelke sírjánál is, melyen a pusztulás, a gyász közhelyes temető-képét az „új tavasz" gazdagságával ellenpontozza Orlai. Ez a technika pontosan illeszkedik Petőfi versciklusának költői megoldásaihoz: „Jőj, tavasznak illatos füzére! / Tegyelek föl sírja keresztjére." (Jőj, tavasz, jőj!...)