Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi Etelke sírjánál | 1845
Orlai Petries Soma PETŐFI ETELKE SÍRJÁNÁL 1845 E kisméretű Orlai festményen (kat. 6.), a Cipruslombok Etelke sírjáról című Petőfi kötetben szerelmi történetté összeálló ciklus motívumai láthatók. Orlai több más művéhez hasonlóan (kat. 4.; 5.; 29-31.) ezen a képen is irodalmi fikciót jelenít meg, jól érzékeltetve Petőfi költészetének azt a sajátosságát, hogy a személyes életeseményeket nyilvánosság elé táró szerzői és lírai elbeszélő szólamokat egyszerre képes megszólaltatni. A festő ezért a mű témájának helyszínéül fiktív teret - vadregényes temetőt - választ. A korabeli lapokból ugyanakkor tudható, hogy Csapó Etelkát a Pest szélén (a mai Lehel tér helyén) elterülő, később felszámolt Váci úti temetőben helyezték örök nyugalomba (Kerényi, 2008, 160-162.). 1844-1845 fordulóján Petőfi élete a Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként egy, az előző évekhez viszonyítva nyugalmasabb periódusába lépett, foglalkozhatott következő kötetének összeállításával, s az olvasók hétről-hétre várták újabb írásait. Verseiben, leveleiben ugyanakkor utal aggodalmára, hogy a pesti tartózkodás, a kiegyensúlyozott polgári viszonyok esetleg megfosztják a költői ihletet adó élményektől. Egy váratlan esemény azonban megtörte a téli hónapok egyformaságát: január 7-én tragikus hirtelenséggel, nehezen megmagyarázható módon meghalt munkaadójának, Vahot Imrének 15 éves unokahúga, Csapó Etelka. A költő szokásos napi látogatására érkezve értesült az esemény részleteiről. A barátok elbeszélése szerint mély megrendülés, a létezés végső kérdéseit feszegető gondolatok, halál- és szerelemvágy különös együttese kerítette hatalmába. A tetszhalottnak látszó kislány több napon át feküdt felravatalozva, ahogy a ciklus első darabjai is megidézik: „Láttam két hosszú nap / Hideg tetemidet, / A szótlan ajakat, / A becsukott szemet; / Csókoltam homlokod / Letarlott édenét" (Láttam két hosszú nap...; Zárjátok be azt a koporsót). Története kapcsán tematizálódott a sajtóban - többek között az Életképekben - a „városi halottasházak" szükségessége, a hirtelen bekövetkező halállal kapcsolatos korszerű orvosi, jogi, közigazgatási szabályozás hiánya (Kerényi, 2008, 161.). A temetés komoran ünnepélyes volt, kórus énekelt, Pest egyik legkiválóbb hitszónoka mondott búcsúztatót, a család művész barátai fáklyákkal kísérték a sötét téli délutánon a gyászmenetet. Annyi bizonyos, hogy a haláleset kiváltotta összetett érzések Petőfi lírája számára új ihletforrást jelentettek, s hogy az élmény intenzitását megőrizze, beköltözött a lány szobájába. Itt KÉPLEÍRÁS 37 ARCpoetica
