Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Egy estém otthon | 1844 körül
Orlai Petries Soma EGY ESTÉM OTTHON 1844 körül A mű két változatban készült el. A reprodukcióról ismert Petőfi szüleinél című első verzió (kát. F) elveszett, ezt Ernst Lajos 1922-es katalógusában a Petőfi szüleinek szavalja „Szüléimhez" költeményét címmel publikálta. A ránk maradt változat, a szakirodalomban Egy estém otthon címmel emlegetett kép (kát. 5.) csupán néhány apró részletében különbözik ettől. A festmény címadásának döntő szerepe van, hiszen ezáltal körvonalazódik a művel kapcsolatos legfontosabb kérdés: tekinthető-e a kép az azonos című vers illusztrációjának? Orlai Petries Soma kisméretű festménye az általa valószínűleg részleteiben igen jól ismert találkozás életrajzi tényét és az Egy estém otthon című költemény hangulatát egyesítve idézi meg. 1844 húsvétján Petőfi másfél évi távoliét után, a Pesti Divatlapnál betöltendő segédszerkesztői állásának és költeményei várható kiadásának örvendetes hírével néhány napra hazautazott szüleihez Dunavecsére. Az ezt megelőző hat évben, a csődbe jutott, vagyonukat elárverezni kényszerülő, nehéz körülmények között élő szülők nem nézték jó szemmel fiuk tanulmányainak felfüggesztését és a kóborhivatásként aposztrofált vándorszínész karriert. A feszült családi helyzetben a költő kerülte a szüleivel való találkozást, egészen addig, míg a pesti révbe érés világosan igazolta útkeresésének sikerességét, választott hivatása létjogosultságát. Az első látogatás alkalmával két vers született a kibékülés élményéből, a Füstbe ment terv és az Egy estém otthon, melyek a találkozás és az együttlét örömteli pillanatait idézik fel, könnyed humorral rajzolva meg a szülők figuráját (Kerényi, 1983, 253.). A képen Petőfit szülei társaságában látjuk, akik nagy odafigyeléssel hallgatják a hazatért ifjút. A költő színpadias, szónoki mozdulattal emeli fel jobb karját, baljában egy kupa bort tart az asztalon, akárcsak apja. „Borozgatánk apámmal: / Ivott a jó öreg, / S a kedvemért ez egyszer - / Az isten áldja meg! [...] Továbbá elszavaltam/ Egy bordalom neki;/ S nagyon, nagyon örültem,/ Hogy megnevetteti." - ezekre a Petőfi mindenkori olvasótáborának ismerős verssorokra épülnek az alakok gesztusai. A vers eseménysorát a festő egyetlen pillanatba sűríti, a képen - a vers narratívájával szemben - egyszerre van jelen a háromtagú család. A szövegben hangsúlyosan megjelenített „férfibeszélgetés" és az aggodalmasan kérdezősködő, gondoskodó anya alakja helyett azonban a képen fonni készülő asszonyt látunk a rokkánál. Háta mögött a félig betakart ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 33
