Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Kiállítás - A feladat, hogy önmagunk legyünk

I

ith.L

JfL -z.

f\ e//tvwB* V __

OtL.

*. . n*ü ■ fcf/, £u,CCuU

S.Jcfá*. „«z, ./®--------ZV,

UiLjVeiV

* ^ aoU*.

■Ut &/■ ’•*■}'■ ,

,1 * * A

/y fá*** uu. oc^i ^

> ’ ^ <

í /

/,f U Jr-r-----•/

li>lIhJpt ’ftfymfúus1

f. ryulßlf.

V.

jfffyasnw

t/tk. muti, Zc? Jitia n J • 7e**/*i

fier h n

Min 47 Jh er n in îi

:/

.tó A

i/

it A Ct *

éá*/-/ iZ/Zz nrtSA. f/Út^-tíunu

ptf. éuí\yrr' t

/CJ

1

i/í~Á/cSt C/*

i‘ ■ Jcf&j:. mA&r

1-0

&i>7 ^Ari^TCUh tetfb

ku ‘ *-A.un* . .

/S.

A/Ö

•sy ütni a-T-tl —

(p'llÁc/m. ^ritJrwí K L ,

/f

'tZ/tfU-r-n.!/

• (Ífihann tfriícrit/i •cétujuft dtneriru

/J

cfóiU/Ütu

f. \(-j/* H» . p^iitf,

CidflI-.'a.. o-tt {’ /,'„, «. ct.r t V___

• Túl idős vagyok a tanuláshoz, mondták. Magamban mosolyogtam ezen, mert előre láttam, az lesz a sorsom, hogy diákként haljak meg, még ha aggastyánként szállók is a sírba. |

CHRISTIAN ERNST MARTININAK, POTSDAM, 1799. MÁRCIUS 19.

Nem tudjuk eldönteni, hogy amit valóságnak nevezünk, valóban valóság-e vagy csak annak tűnik (...) Egyetlen, legfőbb célom elsüllyedt, és nincs másik. | wilhelmine von zengének

1801. MÁRCIUS 22.

Oly szívesen folytatnám tisztán emberi képzésemet, ám a tudás nem tesz se jobbá, se boldogabbá. Igen, ha legalább átláthatnánk a dolgok teljes összefüggését! De nem burkolózik-e homályba minden tudomány kezdete és vége? | adolphine

VON WERDECKNEK, PÁRIZS, 1801. JÚLIUS 29.

• Man sagte, ich sei zu alt, zu studieren. Darüber lächelte ich im Innern, weil ich mein Schicksal voraus sah, einst als Schüler zu sterben, und wenn ich auch als Greis in die Gruft

führe. I AN CHRISTIAN ERNST MARTINI, POTSDAM, DEN 18. (UND 19.) MÄRZ 1799

Wir können nicht entscheiden, ob das, was wir Wahrheit nennen, wahrhaft Wahrheit ist, oder ob es uns nur so scheint. (...) Mein einziges, mein höchstes Ziel ist gesunken, und ich habe nun keines mehr. | an wilhelmine von zenge, berlin, den

22. MÄRZ 1801

Ich möchte so gern in einer rein-menschlichen Bildung fortschreiten, aber das Wissen macht uns weder besser, noch glücklicher. Ja, wenn wir den ganzen Zusammenhang der Dinge einsehen könnten! Aber ist nicht der Anfang und das Ende jeder Wissenschaft in Dunkel gehüllt? | an adolfine

VON WERDECK, PARIS, DEN 28. JULI 1801