Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Tasnádi István: Közellenség
KOHLHAAS VENCEL KOHLHAAS VENCEL VÁRNAGY VENCEL KOHLHAAS VÁRNAGY KOHLHAAS SIEGFRIED VENCEL VÁRNAGY KOHLHAAS SIEGFRIED VÁRNAGY GÜNTHER VENCEL VÁRNAGY KOHLHAAS HERSE Uram, még egy pillanatra, megbocsáss! Vencel visszafordul. Mi van? Csak most értesültem az új vámrendeletedről... még nem tudtam beszerezni a szükséges passzust. Milyen passzust? Tudod, uram, a passzust! És? Kérlek, uram, ez egyszer még tekints el ettől! Uram, passzus nélkül nem mehet tovább! Drezdában kiváltom a jegyzőnél! (kintről) Vencel! Jól van már! (a várnagyhoz) Hadd menjen! De uram, mi a biztosíték, hogy valóban kiváltja?! Én azt mondom, tartsuk vissza zálogul a két feketét! Ha kiváltja, viheti őket, ha meg nem... Uram, én azért vagyok úton, hogy a lovakat eladjam! (kintről) Vencel! Látod, uram, ennek semmi se jó! (kintről) Vencel, gyere már! Jó, akkor hagyja itt a lovakat, különben nem mehet tovább! Vencel ki. Csönd. A szabály az szabály. Csönd. Kohlhaas pénzt ad Hersének. Vigyázz rájuk, mint a szemed fényére! El nem mozdulj mellőlük! Beszerzem ezr a... aztán jövök értetek. Mikor? (a távolodó Kohlhaas után) Mikor?! Kohlhaas ki (...) 100
