Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Rejtő Jenő: Berlini könyv
.. .Berlin, Párizs, ég és föld, két semmiben sem hasonlatos metropolis. Párizs a tegnap és a ma Európája, Berlin a tegnapot felejteni akaró, új tárgyilagosság jegyében épült késői holnap embriója, könyörtelenül illúziótlan, reális, óriási. • Szemben egy kristályos fényű palota, tetején színesen izzó hunyorgó betűk: K. D. W. (Kaufhaus des Westens). Itt már teljes erejével kitör rajtad a metropolisláz, ami minden nagyvárosban az első napokat fárasztóvá teszi. Hasonló a tengeribetegséghez, egy kis émelygés, fejfájás idegtompultsággal. Azt hiszem, fő kórokozója a benzingáz, amelyet közepes európai városban nem is érezni, de itt szürke felhőkben, alacsonyan üli meg az utcát, benne van ebben a fejfájós rossz érzésben a lármától kimerült ideg, a fénytől fájó szem, a nagy, új és ismeretlen izgalomba került kimerült lélek. • Hogy miből éltek ezek az ifjak Berlinben, holott szemmel látható elfoglaltságuk az állandó, nyugtalan lobogáson kívül nem volt, ezt nehéz körülírni. Mondhatnám úgy is, abból éltek, hogy a létminimumon mélyen alul el tudtak tengődni, hogy éhségükben jóllaktak a világváros kápráztató fényeivel és lobogásával, a város fölött futó viaduktokkal, a tükörsima, hatalmas sugárutakkal, a földalatti villanyos magasvasút részeinek monumentális vastraverzeivel, és evvel a roppant zagyva, nagyszerű, hatalmas forgataggal, amelyben álltak lihegve, egy-egy Ady Endre, Cézanne, Einstein vagy esetleg a három egy személyben. Eltek abból, hogy megihattak este egy kávét, elhelyeztek hazai lapoknál egy-egy színes riportot, bejutottak valahová filmhez statisztálni. Eltek a reményből, mikor órákig gyalogoltak hóban és fázva, lázban és ambíciókkal a Nordentől a Westenbe, a Schiffbauerdammról a Kaiserstrasséra ajánlólevelekkel, ígéretek után ebben a parforce vadászatban, mint vad és vadász, űzetve a nyomortól és hajszolva az érvényesülést. Eltek abból, hogy valahol megkínálták őket néhány keksszel, vagy valamelyikük megosztott a társával egy fél kiló kenyeret, vagy kaptak a zsidó hitközségnél tíz márkát, a magyar egyesületben egy vacsorát, a skót missziónál egy pár zoknit és néhány pfenniget, otthonról pénzt vagy csomagot, társaságukba tévedő gazdag magyartól egy vendéglátást. Szóval éltek a szónak abban a desztillálatlan fiziológiai értelmében, amely távol áll a tegnap tartalmától, a holnap céljától, és az önfenntartás jóformán nem szolgál mást, mint a szervezetben ható kémiai korrelációkat. 1927 I I A rejtői attitűdöt alapvetően meghatározza a rejtőzködésre való hajlam, ami általában véve kétségessé teszi, hogy a személyes élményeiként ismertetett események valóban megtörténtek volna. Ami azonban az itt közölt szöveget illeti, az (a PlM Kézirattárában található levelekkel és egy önéletrajzzal dokumentálhatóan) megtörtént eseményeken alapszik: Rejtő valószínűsíthetően legalább két alkalommal járt Berlinben. 68
