Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Keresztury Dezső: Berlin
berlini ember számára otthona; ide húzódik vissza, ha önmagával akar foglalkozni. De magányra még otthon sem igen képes. Munkakört szervez, vagy vitaestet, Faust-magyarázó társaságot, vagy kamarazenével összekötött teadélutánt. A zenélés csaknem mindennél fontosabb számára. Nem a teljesítmény minősége, hanem a zenekultusz makacssága és szenvedélyes áhítata jellemző. A berlini lélek legmélyebb s legrejtettebb rétege lepleződik le általa: a nyugtalan elvágyódás, a meglévővel kiegyezni soha nem képes szív sóvárgása a szépség, az álom, a tündérmese után. A berlini szeret, de nehezen tud kilépni önmagából. Ha Szilveszter éjjelen maskarába öltözve ujjong az utcákon, hangosságában van valami erőszakoltság, mulatsága sohasem egészen magától értetődő, mindig érezhető benne egy árnyalatnyi megrendezettség. • Méretek könnyen végzetessé válhatnak, a fékevesztett modernség csődbe vihet. így lett a háború utáni Berlin tudományos élete azzá a nagyüzemmé, amelyből kikopott már a Humboldt testvérek mély humanizmusa, így lett világhírű színházi életéből színjátszó-üzem, zenei kultúrájából hangverseny-árverés, irodalmából rotációs nyomdaipar, Fórumából a szellem londoni vására. 1928 körül, a háború utáni virágzás éveiben, mikor a letepert és megalázott németség szinte egyedül csak kulturális teljesítményeinek nagyságával táplálhatta önérzetét, Berlinben külön hangversenymú'sor-újság jelent meg; a városnak körülbelül tíz nagy hangversenyterme közül egy sem volt sohasem szabad, s előfordult, hogy ugyanaznap vezényelt Furtwängler, Bruno Walter, Mengelberg, Klemperer, Busch és Kleiber. Nem volt ez túlzás? 1939 I I Keresztury Dezső I 929-től a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa. 58
