Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
A megalkotott város - Nevető bábok
Kedves kedves barátom, Éppen ma egy éve, hogy ebben az órában és talán ugyanebben a percben énekeltem legutoljára, hogy „Panna te, Panna te, rongyos, kóczos Panna". Ebben a perczben egy hálás ölelést küldök magának gondolatban, kedves bajtárs. És csak annyit akarok mondani, hogy soha, egyetlen pillanatig meg nem bántam, hogy így tettem. Dicsértessék érte a jó Isten. | Fedák Sári Verő Györgynek, Berlin, 1908. november 26. Mein lieber, lieber Freund, gerade heute ist es ein Jahr her, dass ich zu dieser Stunde und vielleicht auch zu dieser Minute das letzte Mal gesungen habe: „Panna, du, Panna, du, lumpige, struppige Panna". In dieser Minute schicke ich Ihnen in Gedanken eine dankbare Umarmung, mein lieber Leidensgenosse. Und will nur sagen, dass ich niemals, niemals, keinen einzigen Augenblick lang bereut habe, so zu handeln. Gott segne Sie dafür. | Sári Fedák an György Verő, Berlin, den 26. November 1908 BAL OLDALON FEDÁK SÁRI A DEUTSCHES THEATER PLAKÁTJÁN LINKS: SÁRI FEDÁK AUF EINEM PLAKAT DES DEUTSCHEN THEATERS 4 1
