Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
A megalkotott város - Jövevény-város
JMfarfí 'V. / * n-ps Este többen kezdünk lélegezni s az ég egész nagy lesz itt fölöttünk, Holt csillag áll a Buschcirkusz fölött és hideg fénnyel hirdeti a jöttünk, A valutaautók sikoltnak s minden jegy elkelt már az operában, Az Uhlandstrasse már milyen sötét, végtelen és fagyos. Fázik a lábam (...) A hirdető oszlop kéjt hazudik s az újság dollárt ordít künn a sarkon, Ez mind hazugság. Itt a sors elindult s a csigolyánkra nincsen semmi pardon. I Márai Sándor: Berlini ballada, 1922 Am Abend atmen wir alle freier, der Himmel wölbt sich weit über uns, Über dem Zirkus Busch verkündet ein toter Stern unser Kommen, kalt ist sein Licht, Schieberwagen kurven quietschend herum und die Oper ist ganz ausverkauft, Wie dunkel, wie frostig, unendlich die Uhlandstraße. Wie frieren mir die Füße (...) Von Lust lügt die Litfaßsäule, die Zeitung verheißt uns reißerisch Dollars, Überall nur Lügen. Das Schicksal ist unterwegs, es gibt kein Pardon für Rückgrat. I Sándor Márai: Berliner Ballade, 1922. Aus dem Ungarischen von György Buda BAL OLDALON: BERLINI UTCARÉSZLET. 1 920-AS ÉVEK EZEN AZ OLDALON: BABITS MIHÁLY LEVELEZŐLAPJA BASCH LÓRÁNTNAK. BERLIN, 1 929. AUGUSZTUS 4. LINKS: BERLINER STRAßENBILD, 1 920-ER JAHRE AUF DIESER SEITE: POSTKARTE VON MIHÁLY BABITS AN LÓRÁNT BASCH. BERLIN, DEN 4. AUGUST 1929
