Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Olvasatok - Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin

a másokért cselekvők világát, az emberiség, a társadalom átalakítását, megjobbítását magukra vállalók közösségéét, amely után már oly régen, ifjúkora óta vágyakozott.

A nácik hatalomrajutását követően, az életét is fenyegető veszélyt felismerve sietve visszatér Magyarországra. O maga így ír erről az életrajzában: „Az ebben az időben egyre hevülő német politikai élet, mely az utcára kicsapva az emberek hétköznapjait is teljesen kitöltötte, látványos formáival megvesztegette írói képzeletemet, s napi harcain át feszesen összekapcsolt a valósággal. Európának a szovjet után akkor legnagyobb kommunista pártja reménytelen, de szívós küzdelmet folytatott a gyorsan fejlődő nácizmussal. Amikor 1932 őszén Hitlerék több millió szavazó vállán bevonultak a parlamentbe, azaz a világtörténelembe, s én másnap elutaztam Berlinből, már tudtam, hogy mi a dolgom. Majd negyvenéves koromra, tizenöt évi erőfeszítés után a valósághoz hazatalálva, végül íróvá lettem, lázadóból forradalmárrá.”

Az elhatározás nem sokat váratott magára: 1933 elején hozzákezd a Szemtől szembe című kistrilógiájához, amely nem más, mint az író berlini élményeinek, friss politikai tapasztalatainak sajátos összegzése, művészi általánosítása. Fordulat a realizmus felé - így jellemeztük a Szemtől szembe művészi megformálását azzal a kiegészítéssel, hogy ez a realizmus nem a szokványos nyomvonalon halad. Magába olvasztotta a művészetek minden olyan hozadékát, ami az ábrázolástechnika elmélyítését, differenciálását és korszerűsítését ígérte. Déry úttörő módon fogta fel a vizuális kultúra, a fotó és film kihívását, Moholy-Nagy László nyomán elsőként fordítva le a próza nyelvére a „fényalakítás" módszerét.

Az életmű egésze felől tekintve a Szemtől szembe jelentős alkotás, amely azonban mégiscsak az új módszer ujjgyakorlatának tekinthető, amely utóbb remekműben, A befejezetlen mondat című nagyregényben teljesedett ki, s amelynek kimunkálásába meghatározó módon épültek bele az 193 I — 1932-es berlini évek élményei, tapasztalatai.

(Az itt közölt szöveg részlet a szerző 1994-ben az Argumentum kiadónál megjelent, azonos című kötetéből.)

1 Dadaizmus, Nyugat, 1921. ápr. I. 7. sz. 552-556. p.

2 Kurt Schwitters munkamódszeréről Déry akár a Áfából is tájékozódhatott, amely e kísérletet azon frissiben ismertette. Ld. Spengelmann, Christoph: Kurt Schwitters, a merzfestő, Ma, 1921. 3. sz. 28-29. p. Ugyanott Schwitters két rövid cikke: A merzszínpad, Miképpen vagyok elégedetlen az olajfestészettel.

3 Az Ámokfutóból csak részletek jelentek meg Déry bécsi Ló, búza, ember című verskötetében (1922. 42-44. p.). A költő hagyatékában fennmaradt eredeti - magyar és német nyelvű - gépiratának fakszimiléjét a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák Kiadó jelentette meg I 985-ben.

4 Moholy-Nagy üvegarchitektúráiról lásd Passuth Krisztina monográfiájának: A szuprematizmus és konstruktivizmus határmezsgyéjén című fejezetét. In Passuth Krisztina: Moholy-Nagy. Bp., 1983, 26-32. p.

1 09