Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Olvasatok - Bajkay Éva: „A késői holnap embriója" - Magyar képzőművészek a német fővárosban

Az I 930-as évek elején Berlin, mely addig közép-európai csomópont volt, vagy ahogy Walden a jövőbe tekintve tételezte: az „európai egyesült államok fővárosa”, bezárkózott. Ez megelőzően azonban holland, lengyel, román, később szerb, horvát, szlovén és bolgár művészek tűntek fel a Der Sturm-ban és a régiót behálózva kapcsolódtak egymáshoz.16 Absztrakt expresz- szíonístái William Wauer vezetésével létrehozták a Die Abstrakten csoportot (Buchholz, Herzog, Kesting, Nerlinger, Segal, Schwitters, Nell Walden), melyhez Mattis-Teutsch is csatlakozott. Csak ilyen, műkereskedelemtől mentes társaság képviselhette őket a Nagy Berlini Művészeti Kiállításon, ahol a nemzetközi avantgárd jelesei vonultak fel. Am I 927-ben, Malevics kollekciójával a konstruktivizmus kora lezárult. A magyarok egy része már visszatért Magyarországra. A Der Sturm kiállításai I 928-ban abbamaradtak. Az ún. Progresszívek Berlinből Kölnbe települtek át. Véget ért egy korszak, mely a német-magyar kapcsolatok legintenzívebb kölcsönhatását jelentette az 1920-as években.

A Sturm mellett a magyarokhoz leginkább kötődő, már említett Ferdinand Möller Galériájában 1930-ban Vízió és formatörvény címmel Kállai Ernő ugyan megrendezte az elvont művészet két ágának, az expresszív-szürrealista és a konstruktív tendenciáknak a párhuzamos bemutatását17, ezen azonban jórészt német művészek szerepeltek, csupán a brassói származású Neugeboren Henrik került be közéjük. Ugyancsak 1930-ban jött létre - Moholy-Nagy László és Breuer Marcel alkotói és rendezői közreműködésével - a Deutsche Werkbund reprezentatív bemutatása Párizsban. Ok és a Bauhausból kikerült többiek, mint Weininger Andor is, az I 930-as évek elején még Berlinben éltek tovább, s főleg bútor-, design- és reklámgrafikai tervezéssel foglalkoztak. A Hitler uralma alá került Berlinből a külföldieknek előbb-utóbb távoznia kellett. A relatív szabadság és a széles nemzetköziség berlini illúziója odaveszett, az avantgárd kapcsolatok hálója hosszú évtizedekre szétszakadt.

1 Julius Meier-Graefe: Entwicklungsgeschichte der modernen Kunst. Stuttgart, 1903.

2 Paul Raabe: Die Zeitschriften und Sammlungen des literarischen Expressionismus. Repertorium der Zeitschriften, Jahrbücher, Anthologien, Sammlungen Schriftenreihen und Almanache 1910-1921. Stuttgart, 1964, 25-29, p.

3 Nell Waiden: Aus meinen Erinnerungen an Herwarth Waiden und die „Sturmzeit“. In Der Sturm. Ein Erinnerungsbuch an Herwarth Waiden und die Künstler aus dem Sturmkreis. Baden-Baden, I 954. Herwarth Waiden: Einblick in die Kunst. Berlin, 1924. 171. p.

4 Miklós von Bartha - Carl László: Die ungarischen Künstler am Sturm Berlin 1913-1932. Basel, 1983; Passuth Krisztina: Der Sturm. Zentrum der internationalen Avantgarde. In Paris-Berlin 1900-1933. Kat. Centre National d’Art et de Culture Georges Pompidou, Párizs, 1978. 104. p. Szabó Júlia: Mattis-Teutsch és az európai avantgárd. In Mattis-Teutsch és a Der Blaue Reiter. Kat. MissionArt, Budapest - Miskolc, 200 1, 63-74. p. 1

1 os