Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Bajkay Éva: „A késői holnap embriója" - Magyar képzőművészek a német fővárosban
(Ignotus, Bölöni), vagy német költők: Johannes R. Becher, Leonhardt Frank, stb. és a berlini nemzetközi baráti társaság tagjai,12 Nagy terve, egy kőnyomatos album kiadása sajnos nem valósult meg, de krétarajzai, litográfiái a nemzetközi kapcsolatok hírnökei. A modellek karakterét merészen torzítva, önmagát is belevetítve ragadta meg az osztrák Kokoschkához fogható magyar festőgrafikus. A filmforgatókönyvíró Vajda Lászlóról és családjáról festett nagy olajképe akár Walden szalonjában is készülhetett volna, ám a Sturm vezetőjét nem Tihanyi, hanem Kokoschka, magyar részről Kádár Béla és Scheiber Hugó örökítették meg. Természetesen ők sem megszépítve, inkább néhány lényeges vonással kifejezőn jellemezve. A galériák és kiadók mellett a műtermek szolgáltak találkozóhelyül. Ezek között említhetjük Moholy-Nagy Lászlóét, akihez a németeken kívül orosz, holland, lengyel és más nemzetiségű alkotók - természetesen magyarok is - jártak eszmét cserélni, manifesztumot fogalmazni. Példa erre Moholy-Nagy László, Péri László, Kállai Ernő, Kemény Alfréd nyilatkozata a Bécs után (1923 februárjában) Berlinben megjelent magyar nyelvű művészeti lapban, az Egységben, melyben baloldali elkötelezettséggel, egy dinamikus társadalomba vetett hittel határolták el magukat az orosz és a holland konstruktivizmustól. Nagy benyomást tett rájuk a német metropolisz lüktető élete. A berlini dada-mozgalom a gépkorszakot hirdette immár, a természeti motívum elvonatkoztatása és az emberábrázolásba merülés helyett az új valóságot. Berlinbe érkezte után 1920-21-es kompozícióinak egy részével a dadaizmushoz kapcsolódott Moholy-Nagy László. A nagyváros motívumai: a kerék, a hidak, az utak és a szemaforok lettek képeinek alapelemei. A látványt tükröző berlini városképek egy másik csoportba sorolhatók. A portré és a városkép műfaji elegyítésének egyik legszebb példája Tihanyi Lajos Ablaknál álló férfi című önarcképén tűnik fel: a ruha futurisztikus kezelésétől a háttérben Schöneberg tipikus ipari tájáig.13 A monoton berlini bérházak sora jelenik meg széles ecsetvonásokkal Czóbel Béla 1922-24-ben készült utcaképein. Ezeknek barnás, jellegzetesen komor színvilága rácáfolt korábbi francia fauves-tájképeinek élénkségére. A nagyvárosi tematika dekoratív, víziós megfogalmazásban szerepelt Kádár Béla néhány művén. O egyébként inkább Chagalltól ihletett, de magyaros mesevilágot közvetített a közönség felé. Az ún. arany 1920-as évek szórakozásban feledést nyújtó alakjai, a táncosnők, a jazz zenészek, a vurstli, a prostituáltak világa Scheiber Hugó képein jelentkezett a magyarok közül a legpregnánsabban, de mentesen attól a társadalomkritikától, amely Grosz és Dix képeit áthatotta. Az expresszionizmus hanyatlásával, az orosz avantgárd és a holland De Stijl-törekvések nyomán kialakult az új világ építésének igénye. A berlini magyarok többsége a káoszból hamarosan a rend felé, a konstruktivizmus irányába lépett tovább, s e mozgalomban lettek igazán ismertek. A magyar baloldali emigránsok (Berény Róberttól Péri Lászlóig) először a radikális berlini November- gruppéhez csatlakoztak. A németek, franciák, oroszok mellett egyre több magyar jelent meg a kiállításokon és a folyóiratokban. 1 03
