Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Kovács Edit: Magyar írók Berlin-élménye - idegenség- és ismerősség-tapasztalatok
_ _ az éjszaka tetteinek erkölcsi megítélése: „'Berlin West’ legjobb családjainak leányai henteregtek a hajnali szürkületben a lépcsőkön, vadidegen gavallérok karjaiban. (...) E farsangi éjszakák élményeit nem kérte senki számon. (...) csak a nappal számított, a szigorú polgári nappal, összes szabályaival, előítéleteivel és szigorú szertartásaival.”33 Centrum és periféria ellentétét - s a kettő közötti összes átmenetet - megírja Rejtő Jenő a visszaemlékezéseiben. Először a belváros elegáns kávéházainak miliőjét és a .Westen” előkelő világát tapasztalja meg, ám ahogy fogy a pénze, a hónapos szobák szagával, a tömegszállások nyomorával, a „Norden” „szűk, ócska utcáival” is találkozik. A Norden Rejtő olvasatában „a bűn, az emberi tespedtség, az életbe való belerezignáltság, a szív, a test, a lélek vásárának országa, külön törvényekkel, uralkodóval, szokásokkal. Ezek nem nomádok, ezek nem halálosan fáradt, kivérzett emberek, hanem a sokféle racionalizálás által kiszorított tömegek, akik kénytelenek törvényen kívül élni. Ezeket naponta termeli ki a nagyváros, szüli a fény, a dübörgés.”34 Faust-magyarázó körök, kitűnő csőposta- és telefonhálózat, saját kapukulcs, Adyt szavaló bolgár kommunista lány, homoszexuális kávéházak, orosz költőnő vedlett patkánybundában, síbervilág, éjszakai omnibusz, a kocsmában megalakuló ceruzaexportvállalat, palotaszerű mozik, automaták - és még hosszasan lehetne sorolni a meglepetéssel, idegenkedéssel vagy elismeréssel regisztrált kuriózumokat, amelyek színes adalékai vagy éppenséggel meghatározó tényezői a magyar írók Berlin-élményének. Amint láttuk, ez az élmény - ha lehet egyáltalán valami általános érvényűt mondani róla - szétválaszthatatlanul elegyíti az előzetes ismereteket, előítéleteket és várakozásokat, a már meglévő attitűdöket a személyes tapasztalat újdonságával, a városkép egyediségével, az ismeretlenség és teljesen soha fel nem oldódó idegenség izgalmával. S bár az Első Pillantás konstrukció marad, mégis megőrzi hermeneutikai kihívását ez a „titokzatos, kiismerhetetlen” város, a „nagy műhely és iskola”35, amely maradandó, mindmáig eleven hatást gyakorolt a modern magyar irodalomra. 1 1 Az eredetileg ezen a címen megjelent, I 929-es kötet új kiadása: Hessel, Franz: Ein Flaneur in Berlin. Mit zeitgenössischen Fotografien von Friedrich Seidenstücker. Arsenal, Berlin, 1984. 2 Nagy Sz. Péter: Hatvány Lajos. Balassi, Bp., 1993, 14. p. (Hatvány Lajos: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya. Ford. Szőllősy Klára. Gondolat, Bp„ 1968.) 3 Többek között ránk maradt Elisabeth Förster-Nietzsche Hatványnak szóló méltató levele, amelyben „elbűvölőnek” nevezi a könyvet. In Hatvány Lajos levelei. Vál. és gond. Hatvány Lajosné és Rozsics István. Szépirodalmi, Bp., I 985, 271. p. 4 Kakuszi B. Péter: /Vidrai Sándor és Németország. Pro Pannónia, Pécs, 2001, 10. p. 5 Ignotus: Berlin. In Egy berlini lány. Magyar írók berlini novellái. Vál. és szerk. Kőrössi R József, noran, Bp., 2002, 29. p. 6 Bálint Aladár: Filharmonikusok hangversenye a Népoperában. Nyugat, 1914. 21. sz. 451. p. 98
