Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
E. Csorba Csilla: Bevezető
den u, 190 fc. BERLIN-WILMER5 HINDENBUR55TRA5 TEL H 2 UHLANO Kiállításunk a Jókai Mórtól Keresztury Dezsőig ívelő időintervallumban idézi meg a magyar írók érzékeny, szellemes, intimitásokat is eláruló, természetesen szubjektív, de a kliséktől sok esetben eltérő megfigyeléseit. A hangos pályaudvarok, az áttekinthetetlennek tűnő, hatalmas forgalmat bonyolító nagyváros, amely „elsodor és elnyel”; a fogaskerekekéhez hasonlítható működési mechanizmus pontossága; a „cselekvés láza”; a fegyelem és a munka jelszavai szerint élő lakosokkal; az „idegenként is egy vagy közülük" élménye a filmekhez, képzőművészethez hasonlóan az irodalmi alkotásoknak is meghatározó témája (lásd Márai Sándor, Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes, Keresztury Dezső írásait). A „berlini purgatóriumban" idegenként tébláboló írók ráéreznek a németek egyszerre befogadó és kirekesztő magatartására, alapvető kultúraközvetítő szerepére; arra, hogy „mi kell nekik", s „mi nincs nekik”; de arra is, hogy a „mi magyar értékeinket nem lehet erőltetéssel nemzetközi értékké alakítani". Ez utóbbi gondolat vezet el a külföld és az otthon, a magyarságtudat, a magyar írói lét témáihoz és újrafogalmazásának igényéhez. A kortárs magyar irodalom jelenkori németországi sikere buzdított minket arra, hogy a ma előzményeit keresve a 19. század végéig vezessük vissza a fonalat s egy századokon átívelő fejlődésfolyamat újabb részletére irányítsuk a figyelmet, hiszen az irodalom terén - Komlós Aladár szavaival élve - nekünk ma is „Berlin a Párizsunk...”. E. Csorba Csilla A Petőfi Irodalmi Múzeum Főigazgatója 7
