Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Arany publicisztikája tehát nem pusztán érzelmekre és indulatokra kíván hatni, hanem a józanul számító, saját sorsáról rendelkezni tudó „népre". Hosszabban idézzük a fenti elveket megvalósító programcikkét:

SZABADSÁG

A hazának sok szüksége volt; sokszor felszólított bennünket, fiait és leányait: de mi elutasítottuk ajtónk elől, vagy legfeljebb hitvány fillérrel szúrtuk ki a szemét, mint valamely koldusnak.

Háládatlan fiák! háládatlan leányok!

De nemcsak hálátlanok: esztelenek is azonfelül. Nem gondoltuk meg, hogy ha a haza nem lesz, akkor mi sem leszünk: nem lesznek ökreink, juhaink, nem lesznek házaink, földeink, nem lesznek a fogunkhoz kocogtatott tallérok, nem lesz házi cselédünk, nem leszünk mi magunk. Mert a haza ezekből áll. [...]

De aki azt mondja: nekem ennyi elég, a többit a hazának szentelem: azt nemcsak becsületes embernek, hanem okos embernek is tartom. Tudja, hogy ha a közös hajó elsüllyed, neki is vége lesz, tudja, hogy ha hazája nem lesz, ő sem lesz.38

Hasonló érveket hangoztat az Egyesülés (kát.60) című vers zárása is, amelyet Erdély és Magyarország, a két testvérhaza unióját ünnepelve ír Arany. A múzeumba 1956-ban szórványként bekerült kéziratra láthatólag utólag került fel a nevezetes dátum, 1848:

Nem, nem! - Élni fog a nemzet,

Amely összetart:

Kit önvétke meg nem hódit,

Nem hódítja kard.

Megbünhödtük ősapáink Vétkét súlyosan;

Napjainknak, a jelenben,

Csak erénye van,

S az erényes nemzet jutalma nem égi:

Földön jut dicső és hosszú élet néki.

A MAGYAR FIATALSÁGNAK ARANY JÁNOS.

DtbrttttHbtM Teleydy LajotnáL 1849

Kát. 61.

A Nép barátja kudarca után, már debreceni kormányhivatalnokként adja ki, mintegy mellék- keresetként, a Szabadság zengő hárfája című ponyvát (kát.61) - a sokaknak szóló, érthető, élvezhető irodalom eszményét nem adja fel 1849-ben sem.

A családért, a rábízottakért érzett anyagi felelősség terhe az egyik legsúlyosabb próbatétel 1848-49 fordulatai közepette, ennek jelképe a vitrin közepén a rózsaszín Kossuth-bankó (kát.62). Vagyona a jegyzői fizetés megtakarításából, apja után kapott örökségéből, felesége csekély hozományából állt össze, és szerény, takarékos életmódjuk mellett tényleges biztonságot jelentett. „Szándékom volt gazdaság után látni, mellyhez nem bírtam elég ügyességgel,

93