Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Már másnap a színpadra kelle menni, Ez egyszer a nehéz, nem a szerep! Mi az; fényes ruhában megjelenni És ott szavalni mint a szélkerep? De változáskor a széket betenni, Ödöngni fel s alá, mint vak-vereb, Hol már a puszta bennlét megaláz: Ez ám a csúfos, kínos lámpaláz! (Bolond Istók, 11/68-69.) Az eredeti debreceni társulat feloszlása után a második, Arany leírásában „kóbor" kistársulat működéséről alig van adat. (kát.34,35) Ennek ritka példája az itt kiállított nagykárolyi színlap (kát.36), melyről következtetni lehet a szereplőkre és a körülményekre.A felvilágosodás szellemében készült német darabot eredetileg 1794-ben mutatták be Kolozsváron. A gaz gyarmatosítók és a szigetlakó indiánok közül Arany egy bennszülött rabszolga szerepét alakítja, sőt egy duót énekel a darabban testvérével, Azorral.42 A teljes önéletrajz legdrámaibb jelenete a színész Arany visszaérkezése szülővárosába (kát.37). A szöveg nem felsülést vagy szégyent emleget, hanem sorsszerű veszteségek sorozatába illeszti a történteket: Kát. 34. Magánosán bolyongók Sziget hegyein, az Iza partján,- elmélkedtem, vezeklettem. Egy nap hasonló gyötrelmek közt álom ért rám - s jó édesanyámat halva láttam. A benyomás olly erős volt, hogy többé nem vethetém ki fejemből, ellenállhatlan ösztönt érzék hazamenni, de mikép? [...] Egy zsebkendőbe kötém egész vagyonomat,- kimentem a piaczra, hol 8 pengő krból egy cipót s egy kevés szalonnát vettem, azzal megindultam egyedül, gyalog. Első éjt az erdőben töltém, oláh fuvarosok tüze mellett, a többit korcsmapadokon, - s így végre Szatmáron, NKárolyon, Debreczenen át, 7 napi gyalog vándorlás után hazaértem, nem nagy örömére szegény szüleimnek. [...] Alig pár hétre hazaérkeztem után szegény jó anyám meghalt cholerában, hirtelen. Apám, az én kóborlásom ideje alatt szeme világát teljesen elveszté (mi nehány év múlva ismét, orvoslás nélkül, megjött) - s most nézni a galambősz öreg embert, jó társát, egyedüli támaszát siratva, mint gyermek! Ha eddigi viszontagságom meg nem tanított volna is, hogy belőlem soha sem lesz nagy ember: most fel kellett ébredni a kötelesség érzetnek, s meggyőzni engem, hogy ősz atyámat nem lehet, nem szabad többé elhagynom. Elhatározám vele lakni a kis házikóban!.]43 Arany tehát ekkorra teszi felnőtté érésének szimbolikus időpontját. Új élet kezdődik régi helyszínen. 70
