Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Az anyagi gondok, a rossz jegyek, a saját magába vetett hit elvesztése elől menekül Kisújszállásra tanítónak. Az érzékeny alkatú fiatalember első önálló döntése ez, aki „iszonyú elkeseredéssel tűnődik sorsa mostohaságán”.29 Megerősödve tér vissza:

Kisújszálláson Török Pál az esperest [!] s pesti pap volt a rector. Könyvtára a hazai és külföldi irodalmat válogatott munkákkal képviselte, s az szívesen nyilt meg számomra. Olvastam éjjel-nappal, ha hivatalom engedte. Itt a hazai, főleg az új költői iskolához tartozó - olvasmányaimat mindinkább kiegészítém Vergilius Aeneise pár könyvét hex[ametereben] leforditám (rég eltéptem) s a németben Schillerig vittem.

Uj erővel s buzgalommal, de szinte sovány erszénnyel visszamenők Debrecenbe oly jó ajánlatok kíséretében a kisújszállási pártfogók részéről, hogy professoraim azonnal különösebben figyeltek rám, s őszig a gradus elejére vergődtem. Anyagilag is segítve lön rajtam, egyik tanár (Erdélyi) kislányát bízta tanításom alá, egyéb jelei sem hiányoztak a figyelemnek tanáraim részérőlj.]30

Valószínűleg megérinti a hagyományosan Csokonai Vitéz Mihály (kát.26) nevéhez kötődő, diákos közköltészeti hagyomány, ekkoriban épül ki Debrecenben a költőelőd hivatalos kultusza. Már látható a fiatal szobrász-zseni, Ferenczy István márvány büsztje a kollégiumban, az Aranynak európai történelmet és klasszikus irodalmat tanító költő, Péczeli József éppen 1835-ben kezd gyűjtést a Csokonai síremlékre, melyet 1836-ban állítanak fel.31

Talán itt kerülhetett kezébe Fábián Gábor 1833-ban megjelent Osszián-fordítása (kát.27), amely Batsányi János, majd Kazinczy Ferenc kísérletei után népszerűvé tette a skót James Macpherson „naiv” eposzát, lendületet adott a magyar osszianizmus kibontakozásának. Az igényes kivitelű, tipográfiájú kötet már az elitkultúra tárgyainak megjelenését jelzi Arany környezetében. A három illusztrált címoldalt finom acélmetszetek díszítik, a tárlóban látható zsebkönyvben Ehrenreich Sámuel illusztrációja látható, amely Malvinét, Osszián fiának jegyesét ábrázolja. A kiadás nagy könyvsiker, szinte elkapkodja a közönség, még Széchenyi István is elismeréssel veszi kézbe: „Sok dolgaim közt megvallom - nem is sejdítém milly közel állunk Ossian magyar fordításának bírásához, melly nem csak literaturánkra, de nemzeti kifejlődésünkre nézve is valódi nyereség; s így nem mondhatom, milly jól esett ama három igen csinos és valóban angolnak vélt kötetekben honunk szavait szemlélni.’’32 A kor könyvkultúrájának fantáziára ható, érdekes és színvonalas illusztrációi minden bizonnyal Aranyban is felkeltették a vágyat a képzőművészeti pálya iránt. A kollégiumban ennek az eddig hiányzó művészeti területnek az oktatása ezidőtájt nyer

67