Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

Kat. 209.

Valami nagy megilletődöttség szokott erőt venni rajtam, valahányszor ott járok a szalontai Arany János-múzeumban.

Már maga a Csonkatorony iránt való tiszteletem akkora, hogy jó félnapi izgalomnak elég nekem. [...]

Úgy járkáltam, mint valami, engedtessék e szó: rokon.

S derültem a bécsiesen fogalmazott finom báli meghívókon.

Vajon ment-e el a bálba, s ha elment, hát akadt-e, kit táncoltasson, ékkövekkel cicomázva ment-e véle a jó tekintetes asszony?

S hogy érezhette ott magát a sok fényes udvaronc közt, ő, aki még valamikor cédulát írt Csegi Mihály hátulsó jobb lábra kesely, fekete mén-csikajáról?

Ott az írás a többi közt,

megfakult már - negyvenhétből datálódik.

Olyan gonddal s szép magyarul

írta azt is, mint a Toldit.

Erről az jutott eszembe, be megtisztulna a líra: egyik-másik kollégám ha versek helyett marhacédulákat írna.

Tudom, nem volt illedelmes e gondolat s helyhez méltó.

De, amint már említettem, lehullt rólam akkor minden illem-béklyó.

Szinte ugráltam a lépcsőn, önmagámmal kötekedve.

Nőttön-nőtt a kedvem s véle bátorságom emeletről emeletre.

S hogy fölértem legfölülre, hol a bútorai élnek, alig tudtam ellenállni egy kísértő párnás széknek.

46