Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Személynévmutató

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki" - kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ben, amikor elolvasta a Toldit.

Az irodalomtörténet számára ez a kérdés azóta is nyitott feladvány. Jegyző, hivatalnok, tanár és más szerepei leplezik az önmarcangoló, érzékeny lírikust.

Az életmű is annyira összetett, változékony és

sokszínű, ami ritkán szokott ilyen önmagával szembenéző formában megjelenni. A fennkölt és a kisszerű, a rendkívüli és a hétköznapi, az őszinteség és az álarcosság, a magasztos és a parodisztikusan játékos olyan erősen összefonódik, hogy szinte szétválaszthatatlanná válik. A nagy hősök, mint Toldi Miklós és Szondi György állnak az egyiken, s olyan kis emberek a másikon, mint Bolond Istók, Vojtina és Pázmán lovag. Monumentális elbeszélő költemények az egyiken, alkalmi versek, irodalmias tréfák a másikon.

Tarjányi Eszter