Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Mert alighogy Miklóst a bika meglátta, Rémitőt sikkantott és a port kapálta, Azután úgy szórta a földet szarvával, Mintha szérűn pelyvát forgatna villával. (Toldi, IX/8-9.) Toldi összetett alakjának megalkotására használt képi inspirációs forrás megerősítheti Arany azon alkotói gyakorlatát, melyben kép és szöveg egymásra hatása mentén jön létre a műalkotás. E jelenség nem ismeretlen a költő életművében, számos helyen kerül szövege erőterébe a vizualitás, ezt példázza A nagyidai cigányok kéziratán lévő önkarikatúrája, vagy az első és az utolsó arcképéhez írt Melyik talál?, illetve Arcom vonásit... című négysorosai.64 A fent felsorolt szobrok a Toldi-ikonográfia alapvető képtípusainak tekinthetők. Ezek mintájára és alapján számos további mű jött létre, melyek különféle variációkban és vizuális összetételekben értelmezik az alakot, és domborítják ki mitológiai, népies, vagy éppen a sporthoz, neveléshez köthető karakterét. E tanulmány keretei között egy jövőbeli Toldi-ikonográfia felállításának előkészítése volt a cél, ezért a fentiekben a prototípusokat szemléztem. Innen indulva izgalmas szálak vezetnek a további szobrok helyének és kontextusainak kérdései és lehetőségei felé. Fadrusz kompozíciója a későbbi Toldi-szobrok ikonográfiájának tekintetében meghatározó maradt. Az általa kiemelt farkas-jelenet szobrászati továbbélésének egy korai példája lehet a Fadrusszal baráti kapcsolatot ápoló Holló Barnabás 1906-os, megsemmisült Toldi-kompozíciója.66 A később utólagosan a Városligetben felállított és szintén megsemmisült szobor inkább népi, zsánerszerű megfogalmazásban, kevésbé heroikus, mint inkább naturalista modorban ábrázolja Arany fiktív alakját. Szintén Fadrusz kompozíciójának hatása érezhető Damkó József datálatlan, farkasokkal viaskodó Toldi-szobrán, mely ruházatában Beszédes korábban említett alkotását idézi meg. A Fadrusznál látható testi erő, a sport, a nevelés példa- és erénymutató szerepe domborodik ki az oktatási intézmények környezetébe állított Toldi-szobrok esetében. Ilyen például Pásztor Jánosnak az 1930-as években A Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet épületének bejáratánál felállított, farkast a lábával földre kényszerítő Toldi-szobra, mely ma a Testnevelési Egyetem udvarán áll. Szintén az iskolai neveléshez köthető a Horvay János által 1929-ben tervezett óbudai iskolaépület (ma Dr. Béres József Általános Iskola) kapuzatán található, farkast legyőző Toldi-szobor. Ez esetben - hasonlóan Stróbl Erzsébet-emlékműtervéhez - Toldi János vitéz szobrával áll párban, a kapu két oldalán elhelyezkedve. Idéztük Térey Jánost: egy nemzet emlékezetébe került bele Toldi alakja, amely nemcsak a szöveg által kap, illetve kapott mítoszi, eposzi jelentésréteget, hanem vizuális megjelenése által is. E képi megformáltság viszont nem merült ki az emlékműszobor mellékalakjának megformálásában, hanem további inspirációs forrást jelentett a magyar szobrászok számára, így mondhatni önálló hősi szoboralakként került be a magyar szobrászat témái közé, ezáltal a kulturális emlékezetbe is. A különféle ágazatok pedig, mint például a sport vagy a közoktatás területei használták „a nemzet ikonjává vált”66 Toldit, ami átvezethet további, többek között a kisajátítás problémakörét is érintő kérdésekhez. A kultúrakutatás több ágát is megszólító Toldi-alak többszólamúságával így kivételes jelenség a magyar irodalmi karakterek között. Az elkészült szobrok azt is jelzik, 435