Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

Magának Stróblnak az életművében is találunk példát arra, hogy Toldi nem Arany összefüggésében, az ő alakjának eszmei kiegészítésként jelenik meg, hanem különálló, egyéni ikonográfiával bíró, sajátos jelentésrétegeket hordozó entitásként, Ilyen az Erzsébet- emlékműhöz készített pályázati tervén megmintázott Toldi-szobor.6' Az emlékművet Stróbl a Lánchíd budai hídfőjénél lévő alagúthoz, a sikló fölé helyezve, több lépcsős kompozícióban tervezte meg. Az alagút párkányzatának egyik oldalára a bikával birkózó Toldi szobrát helyezte volna, másik oldalára pedig János vitézt, amint a sárkányon megérkezik az Óperenciás tengerről. Figyelemre méltó, hogy az alagút városképileg két ilyen hangsúlyos oldalán Arany János és Petőfi Sándor két népmeséi, mondái alakja jelent volna meg. Toldi és János vitéz, e két hős alakjának kitüntetettségét jelzi, hogy Stróbl e monumentális, reprezentatív pályázati munkán nemcsak szobrászati, hanem jelentős építészeti, területrendezési beavatkozásokat is tervezett. Szobortervén Toldi egy eddig nem használt attribútumával, a bikával jelenik meg. Népies ruhát visel, erőtől teljes hősi alakja éppen a szarvát lenyomva fékezi meg az elszabadult állatot. E kompozíció ugyancsak antik előképekre nyúlik vissza, Héraklész hetedik munkájának, a krétai bikának ikonográfiájára.82 E jelenet párhuzamba állítható a Soroksári úton lévő, 1872-ben épült Budapesti Központi Marhavágóhíd kapujának jobb oldali, szintén antik mintákhoz köthető, bikát lenyomó ifjú szobrával, mely talán előképként is szolgálhatott Stróbl számára. A szobor Reinhold Begas berlini szobrász munkája.

Stróbl Alajos, Toldi megfékezi a bikát

433