Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
akkor már nem élő Zsingor Mihályról, az első jelentős magyar tornászról mintázta meg.66 A szobor így nemcsak a kiemelten izmos testfelépítésű alak miatt lehetett az új életmód szimbóluma: a történelmi személy, Arany már akkor kötelező olvasmánynak kijelölt főhőse, valamint a magyar sportélet egyik első meghatározó szereplője vizuálisan is egyesült. Ugyan ábrázolásakor már Stróbl is egy sportolót választott modellnek, azonban míg nála ez csak jelmez és díszlet, addig Fadrusz szobránál a modellválasztás már jelentéshordozó tartalommal bír. A díj megtestesítőjeként Toldi a modern városi társadalom számára ideálisnak tekintett, sporttevékenységet űző, kimunkált férfitestnek nemcsak megjelenítőjévé, hanem modelljévé, szimbólumává vált. Toldi alakjának használata a sport és a testedzés kontextusában a 20. században később is elő-előbukkant. A szobor és a hozzá társuló sportügy grandiózus jelentőségét mutatja az a tény, hogy a Budapesti (Budai) Torna Egyesület a korszak három legfoglalkoztatottabb, „sztárszobrásznak” számító művész (Zala György, Stróbl Alajos, Fadrusz János) egyikét kérte fel vándordíjának megmintázására. E tény jelentőségének vizsgálatakor érdemes azt is figyelembe venni, hogy Fadrusz munkásságán belül hol foglal helyet az alkotás. A szobrász e munkával párhuzamosan két, az életművében igen meghatározó emlékmű elkészítésén, befejezésén dolgozott. Az egyik talán a főművének is nevezhető kolozsvári Mátyás-emlékmű, a másik pedig a zilahi Wesselényi-szobor - mindkettővel 1902-re készült el. Ezeken kívül a Toldi-szoborral nagyjából egy időben már dolgozott a Szegedre tervezett Tisza Lajos-emlékművön is. E reprezentatív megrendelések között a Toldi vándordíj megalkotásának vállalása mutatja, hogy e kis téma foglalkoztatta a művészt, megformálása a nagy megrendelések mellett is fontos volt számára. A szobor megmintázása a fentiek tükrében összefüggésbe hozható azzal a görög testideállal, mely példaképet jelentett mindazoknak, akik a sport és testkultúra értékei jegyében testedzéssel foglalkoztak és az ehhez kapcsolódó nevelés terén tevékenykedtek. Megjelenítésekor a szobrász az akadémiai tanultságán kívül éppen ezért nyúlhatott ókori hősök ikonográfiájához, különösképpen pedig Fléraklész egyes próbáinak megjelenítéséhez. Héraklész első tettének - a nemeai oroszlán megölésének - ábrázolásában a hős puszta kézzel végez az állattal. Héraklész megfeszített izmú viadala az állat ilyen módon való legyőzésének az egyik legalapvetőbb ikonográfiái sémája. E küzdő testhelyzet köszön vissza Fadrusz szobrán is.67 Az antik előképek követésének feltételezése azért is lehet indokolt, mert Fadrusz klasszikus szobrok megmintázásán iskolázott művész volt, első tanulmányszobrai közt szerepelt például Apolló megformálása is.58 Az antik példákon kívül Canova Herkules és Likhasz kompozíciója is megidéződik az erőteljes mozdulatot ábrázoló szobron.59 Fadrusz alkotásával közel egykorú Beszédes János László 1900 körüli Toldi-szobra, mely ugyancsak farkasokkal ábrázolja a hőst. A mű azonban jelentősen eltér Fadrusz munkájától, mivel a főalak álló, nyugodt állapotban ábrázolt, zsinórgombos inge, valamint bő nadrágja a népies ruhaviseletet idézi meg. Ez a ruházat Toldi népies karakterét domborítja ki. Fadrusz szobrának férfias testi ereje helyett inkább a néplélekkel való azonosulás, a lokális hovatartozás, identitás jelenik meg. így a mítoszi, Héraklészt megidéző, elementáris hatású hős helyett itt inkább a népmesék szegénylegény karaktere, Erős Jankója elevenedik meg.60 432
