Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
azon frissiben megküldött Aranynak - megcsipkedve benne a Koszorú bő lére eresztett művészettörténeti fejtegetéseit: „Hát a műtárlatot? ... és szoborműveket? / - Hisz a Koszorú is szobrásziskola lett” - írja.80 Aranynak a kultúra aktuális kérdéseiről, illetve a szobrászatról kialakított véleménye, ahogyan arra (az egyébiránt mind a Pesti Naplónak, mind a Koszorúnak dolgozó) Greguss szarkasztikus verse több helyen utal, újságíró pályatársaival, barátaival folytatott eszmecserékben kristályosodhatott ki. Bármennyire is tapintható Arany hetilapjai részéről az elismerés, a népszerűsítésre való törekvés81 és a rokonszenv a szobrász iránt, egyikük fennmaradt levelezésében sem látjuk nyomát baráti közeledésnek, szorosabb köteléknek, akár személyes rövid üzenetnek, holott ismeretségben álltak egymással. Találkozásaik lefolyásáról nem sokat tudunk, dokumentumokkal inkább a közöttük fennálló munkakapcsolatról rendelkezünk. Amikor Arany - még az akadémia régi épületében - 1865 januárjában elfoglalta titoknoki állását, Eötvös József pártfogása révén82 Izsó már dolgozott az épülőfélben lévő palotaépület kisebb-nagyobb szobrászati munkáin. A Koszorú szerkesztőjének figyelmét ez sem kerülte el: A magyar tudományos akadémia palotájának homlokzatát ékesítendő szobrok: Leibnitzé, Newtoné, Descartesé, Galileié, Rafaelé - egy porosz lap szerint - már munka alatt vannak berlini szobrászok kezeiben. Mi igaz e hirben s vajon csakugyan fogják-e a palotát díszíteni a tudomány és művészet nevezett férfiainak szobrai - nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy például Izsó néhány órát mindennap dolgozik a palotában, s reméljük, hogy csak őreá sem kőmives munkát biztak.83 Bár nagyobb megrendeléseket nem nyert, a főbejárat feletti magyar címer és Révai Miklós nyelvtudós egész alakos szobrának megmintázásával őt bízták meg. Utóbbi mű a Descartes-, Leibniz- és Raffaello-szoboralakok mellett, a palotahomlokzat nyugati szegletének egyik oromdísze lett; 1864 márciusára készült el. Az akadémia építésze, Friedrich August Stüler hirtelen bekövetkezett halálakor portréjának a kész minta utáni kifaragását szintén Izsó végezhette el. Az MTA Kézirattárában az akadémia építési iratai között megtalálható 1864-1865. évi levelek, utalványok és nyugták között szerepel egyebek mellett „térdeplő Géniuszok” mellé „alakzatok vésése”, egy másik számlán „Révai szobrához készített vázlat”, illetve egy továbbin 1865 szeptemberében „Stüler építész mellképe”.84 Egy-két évvel korábban ezeknél lényegesen jelentősebb és önállóbb művészi feladat látszott számára körvonalazódni. 1863 tavaszán A Hon mellett a Koszorú is erről a lehetséges munkáról cikkezett: Izsó „készíti az akadémia palotájának homlokzatát díszítendő szobor csoportozat mintázatát. A részben elkészült terv Pannóniát ábrázolja, a mint kiterjesztett (sic!) adakozó fiait fogadja. Körötte az adakozók. A férfi kardját, az anya gyermekét, a dús kincseit, a gazda búzáját, s a költő - lantját nyújtja áldozatul.”85A terv, amely egy klasszicizmusban gyökeredző, allegóriákban formát öltő, nemzeti-romantikus művet sejtet, ismeretlen okból végül nem jutott el a megvalósulásig. (A Koszorú egyik beszámolójából tudjuk, hogy szintén Pannonia szimbolikus alakjával felruházott szoborkompozíciót készített ez idő tájt a Londonból hazatelepült Alexy Károly szobrász is, amelyet erdélyi nők adományoztak Deák Ferenc számára 1863-ban.)86 403
