Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Izsó Miklós Arany János gipszszobra, 1862 ► Arany, illetve a Koszorú véleménye egybeesik barátai, Csengery, Kemény, Salamon Ferenc nézeteivel, hiszen lapjuk, a Pesti Napló már a szobor felbukkanásakor is azt sugalmazta, hogy a műnek múzeumba kellene kerülnie.62 A Búsuló juhász sikere idején, 1862 júliusában Izsó mellszobrot kezd mintázni Aranyról. A szobor készülése, újabb és újabb apró híreket kínálva, hosszú éveken át foglalkoztatja a sajtót. A tudósítások évekkel később új irányt vesznek, amikor a művész 1874-ben a jól sikerült gipsz alapján a portrét - némiképp változtatva az arcon - kifaragja fehér márványból.63 Izsó 1875-ben bekövetkezett halála után az Arany-mellszobor ügye tovább él, lehetséges megvásárlásának és elhelyezésének kérdése az újságok hasábjain téma marad egészen a Nemzeti Múzeumba kerüléséig, 1880-ig,64 majd 1882-ig, a költő haláláig, amikor a mű a múzeum épületének reprezentatív terében végső elhelyezést nyer. A szobormintázás eseményéről Arany már a kezdet kezdetén tudósítja barátját, Tompa Mihályt: „E függő állapothoz hozzá jött, hogy én valami 3 hét óta naponkint ülök Izsónak, nem gondolván hogy ennyi ideig tart ez a kotlás, miután festőnél 3-4 nap elég. [...] Izsó ma vagy holnap bevégzi szobromat.”66 A „modell” sem itt, sem másutt nem számol be arról, hol, hogyan, milyen körülmények között zajlanak az ülések, milyennek találja Izsót, vagy a mintázás meglehetősen hosszú ideje alatt miről ejtenek szót.66 Arra nézve sem rendelkezünk forrással, hogy a költő miként vélekedett elkészült képmásáról. Izsó fennmaradt levelei szintén nem adnak választ a felvetődött kérdésekre. Arany László 1887-ben leszögezi, hogy a „mintázás Arany lakásán történt; eltartott pár hétig.”67Goda Gertrud Izsóról írott könyvében hasonlóképpen nyilatkozik: „Lyka Károly jutott nyomára annak, hogy Arany természet utáni mintázására a költő otthonában került sor.”68 Valószínű, hogy csakugyan így történt tehát. De honnan jött Izsónak az a gondolata, hogy a költőről szobrot készítsen? Szana Tamás szerint saját ötlete lehetett: „Terve az volt, hogy nevét néhány sikerült mellszoborral tegye jóhangzásúvá a magyar fővárosban. Rövid időköz alatt egymás után mintázta Arany Jánost, Egressy Gábort, Tóth Józsefet, Lisznyai Kálmánt, Bernáth Gáspárt.”69 Kétségkívül, a szobrász már 1860-ban említést tesz portrésorozat-készítési szándékáról: „Igyekeztem, törekvésem által méltónak küzdőm fel magamat a nemes czélhoz, hogy majd egykor hasznos szolgálatot tehessek a szeretett Hazának, eseményeit, nagy férfiait adva át az utókornak; ó ha méltó lehetnék mindezekre"60 A neves kortársak megörökítésének gondolatát Eötvös József támogatása, levelei is erősíthették. Eötvös biztatására Izsónak szüksége is lehetett, mivel a Münchenbe megérkező folyóiratokon kívül valahonnan tájékozódnia kellett, hogy kit/kiket érdemes beemelni elképzelt „panteonjáéba. A Vasárnapi Újság 1862 júliusában, miközben beszámol az Arany-szobor készüléséről, Eötvös szerepét is szóba hozza: Olvasóink előtt ismeretes, hogy szép tehetségű fiatal szobrászunk, Izsó Miklós, a Külföldön tett hosszasb tanulmányai bevégezte után nem régen haza tért. A Vasárnapi Újság a fiatal művészt legelső föltünése óta figyelemmel kiséré s többször fejezé ki azon óhajtásét, bár az iránta táplált szép reménynek teljesedésbe menjenek [...] egujabb vállalatra hivjuk fel most a közönség figyelmét, mely legközelebb b. Eötvös József kezdeményezése folytán jő létre, s melynek czélja nem egyéb, mint az, hogy a nemzet most élő legjelesb költőjének, Arany J.-nak életnagyságu, művészi becsű 398
