Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
A vígeposz a karikatúrához hasonlóan erősen kötődik tehát az aktuálpolitikához, tréfás kiszólásai a korabeli társadalmi események mentén válnak érzékelhetővé, nyelvi humora a szókimondásra, ugyanakkor a kétértelműségre támaszkodik, és kendőzetlenül ábrázol tabutémákat, például testiséggel, szexualitással kapcsolatos normákat feszeget.60 Célkeresztjében gyakran a korszak intézményei, közéleti szereplői állnak, Arisztophanész A nők ünnepé ben például Euripidészt figurázza ki, míg A felhőkben Szókratészről rajzol bohócportrét. Aranyt - aki fordításaival kapcsolódik a témához - egyfelől éppen a mindennapiság megragadása foglalkoztatja: „Az a közvetlenség, mellyel a görög mindennapi élet sürgelmébe pillanthatunk, semmi más munkából meg nem szerezhető.”61 Másfelől a költőt „a 70-es években a magyar politikai és társadalmi viszonyok miatti keserűsége indította arra, hogy elmeneküljön Arisztophanész fantasztikus világába, melyben saját kora kóros jelenségeinek is oly pompás torzképét találta meg.”62 Nem meglepő tehát, hogy korabeli kritikájában Péterfy Jenő Arisztophanész esztétikai erejét a torzképekhez hasonlítja: „Egy eszményi jó élclap képzelme működik Arisztophanészben, mely véletlen hasonlatokból, szélesen rajzolt képeket, színes jeleneteket rögtönöz, melyekben a kép s a kép értelme néha csodálatos bukfencek közt csapkod egymásba".63 Arany komikusi tehetsége, humorra való hajlama tehát e sajátos műfaji kavalkádban (irodalmi, színházi, képzőművészeti stb. ihletettségű formakincsben) talált tárgyra. Arany László külön kiemeli az Arisztophanész-fordítások „leleményes játszi szüleményeinek” szerepét: „Durva, de hatalmas és elementáris erejű humora magával ragadta őt [ti. Aranyt]”, kinek „szatirikus műveiben sok oly vonás van, amivel Arany humora egy tőről fakad”.64 Arany - tovább sorolva a műfaji kritériumokat - ugyancsak „híven adja vissza Arisztophanész pajzánságait”. Még ha levelében igyekszik is mentegetőzni, tulajdonképpen azonnal feloldozza magát az álszerénykedés alól: „Ahol ugyan csak szóban volt a dísztelenség, azon igyekeztem valamely népies eufémizmussal (melyet úgysem ért mindenki) segíteni, vagy legalább kétértelművé tenni a nagyon is egyértelmű kifejezést. De mikor egész jelenetek [...], sőt úgyszólván egész darabok [...] fordulnak meg ily obszcénumon: mit tegyen velők a szegény fordító?”65 A karikatúrák szabad hangvétele és tabudöntögető ábrázolásmódja Arany fordítása kapcsán talán épp e ponton, a szexualitás ábrázolásában válhat a leginkább szembetűnővé, ehhez pedig egy Phlyax-váza vezethet el, mely a torzképek első megnyilvánulásának, az Aripsztophanész-komédiák jellegzetes karaktereit és szituációit felidéző forrásnak tekinthető. A felhők egyik roppant szabadszájú epizódjában Arisztophanész a kor újító zenészeit állítja be nevetségesen, az új stílust pedig Phrynis nevével fémjelzi. A Szép- művészeti Múzeum Antik Gyűjteményében található egy sok szempontból egyedülálló Phlyax-váza, mely Phrynist épp e kifigurázott közegben, egy komikus maszkot viselő, ún. farkasarcú hetérafejjel együtt jeleníti meg. A két portré komikus összefüggését az a lehetséges értelmezés erősítheti meg, miszerint itt Musiké csúnya, idősödő maszkját látjuk, mely a váza túloldalán ábrázolt Phrynist így a hetéra klienseként tünteti fel.66 Az antik tárgy női karakterének másfajta értelmezése sem gyengíti az újító zenei törekvéseket szexuális erőszaktevéssel egyesítő ábrázolást: a „jelenet komikuma élesebb, 381
