Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
Végül Osváth Gyula Szent-Margitsziget Hajdan és Most című könyvének lírai sorait bevágva idézzük meg a Margitsziget akkori és mai atmoszférikus térélményét - tájképét.33 A sziget akkor sokkal kisebb volt: hiszen délen csak a vendéglőig és keresztben csak a főútig ért, így végét-hosszát akár egy pontból is észlelni lehetett. Északi fövenyét a Duna ereje természetesen mosta, és sem erre, sem délre nem állta útját a monumentális hidak kitakaró perspektívája, mint ma. A sziget szélét csapó fejedelmi folyam moraja hallatszott mindenütt. Mivel a partvonal nem volt betonkoporsóba öntve, így a vízkapcsolat a mai Római-part galériaerdőjéhez hasonlatosan egy természetes dinamikát mutatott és ez folytatódott a dombos, hepehupás belső részeken is, míg a feltöltésekkel ki nem egyenlítették. A gyakori árvizes elöntések miatt, o levegő még forró nyárban is olyan jólesően öleli itt körül az embert, mint valami balzsamos enyhe melegfürdő. Por nem szennyezte be a levegőt és nem hatott a nagyváros kellemetlen zaja. A vegetáció a mainál sokkal természetesebb volt: hatalmas százados fák és a lomberdők sötétséget terjesztő sűrűsége, éltető ózona, amelyet a mai kertészeti fenntartás sokkal inkább szabályoz, visszavág, megmetsz. A temérdek fa átláthatatlan csendes, vizes rejtekén dalos madarak ezreinek hangversenyét lehetett hallani a mai árusok, zenebonák és a közlekedés morajlása helyett. A vadregényesség mellett a mindenki számára ismert és elismert nagy diadalra emelkedett műkertészet magas kertesztétikát nyújtott: dísznövényzet, számos rejtett lugas és vonzó pihenőhelyek tömegét. Az sziget attrakciói akkor természetesek voltak: a remek látványt nyújtó színpompás zuhatag vígan locsogó kristálytiszta párolgó vize, a rózsakert és a romantikusan benőtt romok, falmaradványok és ezen emlékek áhítatos szelleme. Bár a díszes épületek, pálmaház, fényes szállodák, vendéglők, kioszkok, kávéház és csinos nyári lakások már előrevetítették a jövőbeli rekreációs szerepet, azok mégsem uralkodtak a sziget tájképén. A folyam habfodrain zenekíséretben ide-oda szökellő vidám kirándulókkal telt kedves karcsú gőzhajók utasai akkor még nem jelentettek olyan tájterhelést, mint a mai sportesemények, rendezvények, aszfaltozott utak, növekedő strandok, buszok, árusok, szolgáltatások... De a Margitsziget csodája az, hogy mindezek ellenére is kijárnak a budapestiek, mert még mindig ez az a hely, ahol leginkább felüdül a kifáradt lélek, új kitartást nyer az alkotásnak tiszta érzés keltő verőfényében. 1A Városliget és a Népliget társadalmi megítélése és használata című közvélemény-kutatást idézi: GAbor Péter, Kincses Péter, Gergely Andrea, Bardóczi Sándor, Revitalizáció előtt a Népliget/1, <http://epiteszforum.hu/nyomtatas/ revitalizacio-elott-a-nepliget-1> 2 MMAJ, jelzet nélkül. 3 Őri G. György, Margitsziget történelme az I. századtól a jelenkorig és a Margitszigeten lakott hét tekintélyes szerzetes rendnek eredete, rendeltetése, főbb szabályai, színezett öltözete s rövid történelme, ábrákkal, Kecskemét, Sziládi, 1877,177. A tévkert: .Bonyolódott útú kert, melybe aki bele téved, nehezen vagy épen nem tud belőle kijutni. (Labyrinthus)." Czuczor Gergely, Fogarasi János, A magyar nyelv szótára: Ötödik kötet. Pest, 1870, 287. 4 RadvAnyi Imre, Margit sziget története. Bp., Szent István-társulat. 1858,139-140. 5 Taba (Tost) Vilmos, Tost Károly a Margitsziget kertésze 1808-1850, Bp., 1981, 5-8. 6 OsvAth Gyula, Szent-Margitsziget Hajdan és Most. Budafok, Leopold Ny., 1901, 38. 7 Pártényi József, Cívis, Margitsziget. Kertészeti Lapok, 1894/9, 225. 8 OsvAth, I. m„ 41. 348
