Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Tanulmányok: Város és művészet

aki az 1838-as nagy árvíz után a szigeten keletkezett gödrök feltöltésére a (domonkos) romok felett álló földhalmot hordatta el (amelyen annakelőtte még kis kilátó is állott). Ekkor kerültek elő hatalmas falormokkal a kolostorokmaradványok, és indult el a kincsvadászat, amely azután Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét is ihlette.'4„A sziget közepéig és a romokhoz eljártak a látogatók, de a legfelső részig csak kevesen mentek el. Árnyékos hely, puha pázsit kínálkozott mindenfelé; minek fáradtak volna tovább. Andalogni, heverészni, rigófüttyöt hallgatni ment oda az ember, vagy az ideálja családjával. A hosszabb kirándulás czélja mindig a nagy templom romja volt. Igazi vad hely, körülvéve sürü bokrokkal.”16 A későbbi főkertésztől, Jámbor Vilmostól is előkerült egy ötletterv (1865 körül), amelyben a laza ligetes facsoportok közé rom-forrást, staffázs várat és vernakuláris, rusztikus elemeket álmodott.16 E műromok a természetben való felfedezés vágyát segítették volna és egyben orientációs célt adtak volna az andalgás számára, ahogy például a Bois de Boulonge hatalmas közparkjában is. Végül csak az eredeti, feltárt kolostorok, kápolnák, majd Ybl Miklós izgalmas épületrészletei teremtették meg a múltidéző hangulatot.

A Margitsziget József nádor korában

József főherceg historizáló fürdőparkja

A nádor halála (1847) előtt még rozáriumot létesítettek, azután eltűnt a tájgazdálkodási szempont. Tost Károly 1852-ben halt meg, ám miután - Kossuth Lajos kormányzó-elnöksége alatt - a sziget szabadon látogathatóvá vált, s ilyenformán haszonbérbe került, a kert további fejlesztése rövid időre megakadt. A kiegyezés évében, István nádor halála után ifj. József főherceg (Habsburg-Lotaringiai József Károly főherceg, 1833-1905) saját kezelésbe vette, s rövid idő alatt egész paradicsomot varázsolt a szigetből, elhozván a park második fénykorát. 19. század végi emlékezésekből idézünk:

339