Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Tanulmányok: Város és művészet
szükséges pénzt, így még abban az évben elkezdődhetett a munka. A legnagyobb mederszűkítést a Gellért-hegy alatt, a lágymányosi szakaszon hajtották végre. A rakpartokat a későbbi Margit hid felett indították (melynek helye a tervben már szerepelt), a budai oldalon a Rudas fürdőig, a pestin pedig a Fővámházig építették ki. A nagyobb munkálatok 1876 és 1877 fordulójára fejeződtek be.44 Arany János a szabályozás és az új rakpartok próbájának tekinthető első jelentősebb árvíz várható kilátásairól nem kis büszkeséggel irta barátjának 1876 februárjában: „Legnagyobb újság az árvíz, mely elborítni készül. Itt ugyan még alig kezdődik, de Bécsben már úsznak. Lesz az alföldön is országszerte, ebből a nagy »dög« hóból. Mi azonban jó magasan vagyunk itt a Duna-parton, legfölebb egy kis csatornavizet kaphatunk a pinczébe, a mi eddig nem volt.”45 A másnap tetőző árvíz a budai oldalt elöntötte, de Pesten az új rakpartnak köszönhetően nem okozott különösebb károkat, óvatosságból mégis úgy döntöttek, hogy a rakpartokat 858 cm-ről 925 cm-re emelik.46 Az 1880 nyarának végén levonuló árhullámot az idős, beteg költő a Margitszigeten élte át, s erről úgy számol be, mintha valami apró, de nem mindennapi kellemetlenségről, kalandról. „A sziget szép, az árvíznek, mely korántsem volt oly nagy, mint a lapok kürtölték, s a szigetnek csak felső, aránylag kicsiny, részét borította el, többé semmi nyoma; mocsárlég stb., mind szamár beszéd, az egész árvíz historia 8-ad napnál nem tartott tovább, beleértve az útak, gyepek, feltisztitását, megmosását, újra kavicsolását.”47 Arany János ezzel a levéllel akarta rávenni sógorát, Ercsey Sándort, hogy szeptemberre költözzön ki hozzá a szigetre, vagyis igyekezett cáfolni az újságírók állításait, de a lapokat nézve is nyilvánvaló válik, hogy a reprezentatív módon kiépített belvárosi szakaszon a Duna áradása komoly veszély helyett legfeljebb látványosságot jelentett. A ferencvárosi, alsó szakaszon némileg más volt a helyzet, de azon a mélyen fekvő, kevésbé védett részen még a szegényebbek laktak, a jelenség rendszerint évente ismétlődött. Itt a pincékbe, pincelakásba tört be a víz, ezek felszámolásáról, lakásként való használatukról egyre komolyabb viták folytak.48 Arany János kedvenc pihenőhelyét, a Toldi szereimé ben tündérszigetnek nevezett Margitszigetet is a Duna két ága fogta közre, ráadásul mai formája ugyancsak a folyamszabályozás és a rendezési terv részét képezte. Mesterséges beavatkozásokat követően állt össze egy szigetté, a déli csücskénél erős feltöltéssel meghosszabbították, a szimmetria kedvéért a Duna két ágát egyenlő szélességűre szabták.49 A terület a nádori család birtokában volt, a tulajdonosok azonban nem zárták el a látogatók elől, már a század elején ingajáratban hozták-vitték a vendégeket a pesti oldalról a kis hajók. A Duna és az átkelési pénz miatt a sziget, egészen a későbbi Margit híd levezető szárnyának (1900) megépüléséig, sokat megőrzött exkluzív jellegéből.60 A nyarat a szigeten töltőknek nem kellett fáradtságos, hosszú utazásnak kitenniük magukat, a város közepén találtak az elegáns fürdőhelyekhez hasonló miliőt, védett menedéket. Itt nem volt „Benn, összevissza, minden sarkon / Kintorna, koldus, bűn, nyomor”, nem döngött a köznép és nem dőlt be a homok, de gaz és szemét sem volt, mint a Városligetben. Utóbbi ekkor már kissé megkopott szépségű angolkert, igazi városi közpark, a tömegek pihenő- és szórakozóhelye. Az omnibuszok és a lóvasút világában, aki vállalta a tömegben utazás kényelmetlenségét, olcsón kijuthatott a Városligetbe. Az itt kialakult nyaralóövezet a Sugárút kiépítésével és a város terjeszkedésével már nem nyújtotta 329
