Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
csoportosított sorozatát; középütt, külön hangsúllyal kiemelve Izsó Miklós kivételesen szép, tartalmas és jellemző mellszobrát.”14 2.2 Arany János 1957-ben, az emlékév tervezése 1957 különleges év volt a kultúra bármely területén alkotók, foglalkoztatottak számára. Az Arany-évforduló, a költő születésének 140. és halálának 75. évfordulója jól illeszkedett ebbe a sajátos időszakba, azt mondhatnánk, történései szinte indikátorként jelzik a forradalom utáni stabilizálódás folyamatát. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy miért nem az év első felére eső születésnap, hanem az év végi halálévforduló kapott hangsúlyt. Az 1956-ot megelőző években (számos más, 19. századi szerző mellett) Arany János „érzékeny üggyé” vált, többek között Lukács György vitacikke nyomán.151957 márciusában, a párt lapjában azonban megjelenik Gellért Oszkár A dogmatizmus ellen című vitacikke. Ebben talán első ízben lát nyomdafestéket az a tény, hogy a korábbi években a magyar művészeket, költőket, írókat, zeneszerzőket, festőket, a kultúra élő nagyjait súlyosan mellőzték. Az ember tragédiája bemutatója kapcsán írja Gellért: A korábbi példa: „Az ember tragédiája.” Itt is kár volt az ördögöt a falra festeni. Mert attól, hogy a Tragédiát megnézte, még senki sem válhatott reakcióssá. Attól azonban, hogy nem nézhette meg, esetleg igen. S a Tragédiát levették a műsorról. Emlékezetes, hogy Lukács György tanulmánya a Szabad Népben szembeszegezte a maga különvéleményét az Arany Jánoséval. Joga volt hozzá. Ő maga vitaindítónak mondta előttem ezt a különvéleményt. Engem is felszólított, hogy vitatkozzam vele. Nem indult meg a vita.16 1957 márciusában a nagyszalontai Csonka torony Arany-kiállításának megnyitása lehetne a központi esemény. Paradox módon az igazi ünnepséget, egy irodalmi estet mégis Bukarestben rendezik meg. A hivatalos magyar sajtó is Petru Groza írásával ünnepel, melyben elmeséli, hogyan kapta meg a magyar nyelv és irodalom tárgy jutalomkönyveként a Toldi díszkiadását a szászvárosi református Kuun Kollégiumban. „Arany János balladáiban jöttem rá először a magyar vers szépségeire” - írja -, „balladáinak hosszú sorát - Tetemrehívást, Zách Klárát, Ágnes asszonyt, A walesi bárdokat - oly szenvedéllyel sajátítottam el, hogy nagy részüket ma is lendülettel szavalom [...] - erről nyilvános bizonyságot is tettem.”,7A magyar- román-kapcsolatok egész évben az ünnepségek kísérőtémáját képezik.18 A másik esemény egy kötet, amely a születésnapra kerül a könyvesboltokba. Az év februárjától reklámozza a Népszabadság „politikai kiadványként”19 Hermann István háromszáz oldalas Arany János esztétikája című monográfiáját. Hermannak március 2-án megjelent rendkívül ideologikus, zavaros érvelésű cikke jól összegzi a könyv karakterjegyeit is: Arany „életútja tragikus, rezignációval végződő küzdelemfolyamat. Az Őszikékbő\ már egy útvesz- tés panasza sir fel. A paraszti költő, aki kénytelen-kelletlen megpróbált hidat építeni saját eszméi és a Ferenc József-i úri Magyarország valósága között — csak a sóhajók [!] hídját építhette.”20 Ebből a rövid idézetből is érthető, miért kap majd a kötet megsemmisítő kritikát 280
