Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
itt* " Az1957-es szakirodalmat idéz az általános muzeológiai sztenderdek ajánlásaiként. Ilyen a kéziratok megvilágításának, állagmegőrzésének problémája - az Arany-kiállítással kapcsolatban egy 1953-ban megjelent washingtoni kiadvány a szakmai hivatkozás alapja.)5 A közvetlen előzményeket összefoglalva: 1954-ben újraalapítják a súlyos háborús károk miatt és megváltozott ideológiai-vizuális igények miatt erőteljesen átalakított Petőfi Házat Petőfi Irodalmi Múzeum néven. A kiállítóhely továbbra is a Bajza utcában működött, az intézmény a Budapesti Történeti Múzeum egyik részlege lesz. Az elsősorban művelődési céllal működő múzeum irodái a József nádor téren kapnak helyet. Innen szervezik meg a hagyományos magyar irodalomtörténeti kánon bemutatására, népszerűsítésére létrehozott sikeres és nagyszabású tárlatokat külső helyszíneken, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Budapesti Történeti Múzeumban. Az intézmény, Petőfi, Jókai és József Attila hagyatékának bemutatása mellett két új szerzővel definiálja magát 1957-ben az új helyszínen. Év végén, gyors egymásutánban, egy hónapon belül Aranyról és Adyról nyit jelentős méretű, a kritikák alapján magas minőségű tárlatot. Miért éppen rájuk esett a választás? A forradalom utáni év egyensúlykeresése vagy valamiféle hagyományteremtés lehetett az ok? Sőtér Istvánnak 277
