Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
választották, s tiszteletbeli főtitkári címmel haláláig az MTA tisztségviselői között szerepelt. Amikor 1865 januárjában Arany János elfoglalta titoknoki székét, feladatait az 1858-as Alapszabály és az ahhoz kapcsolódó Ügyrend szabta meg.51 A titoknok az Akadémia minden ülésén előadó, vezeti a jegyzőkönyveket, viszi az MTA levelezését, felügyel a könyvkiadásra, és még folytathatnánk a sort. Segítségül az Ügyrend jegyzőt rendelt a titoknok mellé, aki szintén az MTA rendes tagjai közül került ki, ő vezette a kisgyűlések jegyzőkönyveit. Nem véletlenül mondta Balogh Jenő már idézett előadásában, hogy Arany „súlyos robotban” töltötte éveit; délelőttönként a napi ügyekkel foglalkozott, délutánonként pedig hosszú üléseken vett rész. Az 1869-ben elfogadott új Alapszabály52átalakította az Akadémia szerkezetét, Arany János főtitkár lett. Ez nem udvarias gesztus volt tagtársai részéről: az új szabályzat kimondta, hogy a főtitkár nem egyszerű adminisztratív vezető, hanem az Akadémia határozatainak végrehajtója szellemi téren. Hivatali terheit ugyanakkor csak annyival csökkentették, hogy a három tudományos osztály üléseinek és adminisztrációjának terhét ezentúl az osztálytitkárok viselték. Hogyan tükröződik Arany János hivatali munkássága a jelenleg rendelkezésünkre álló akadémiai iratokban?53 Az Alapszabályokban rögzítettek szerint Arany vezette a nagygyűlési jegyzőkönyveket, ezek megtalálhatók sajátkezű fogalmazványában. Ugyancsak ő fogalmazta az igazgatósági ülések és az MTA minden osztályát illető ügyek megtárgyalására összehívott összes ülések jegyzőkönyveit is. Két, külön kötetbe évrendben bekötött kéziratcsomóból kiderül,54hogy Arany különböző bizottsági ülések jegyzőkönyveit is vezette. A főtitkári hivatal eredeti iktatókönyvei 1859-től maradtak fenn. A bonyolult iktatási rendet Arany elődeitől örökölte: külön iktatókönyvet tartottak fenn a beérkező iratoknak és egy másikat az elküldötteknek. Ezt a rendet Arany is fenntartotta 1870-ig. Az iktatókönyvek bejegyzéseit vizsgálva azt láthatjuk, hogy 1865 és 1869 között nagyrészt Arany vezette az iktatókönyveket is. Az MTA levéltári anyagának rendezéséhez csak a második világháború előtt fogtak hozzá. Sajó Géza filozófiatörténész, a főtitkári hivatal munkatársa új iktatókönyvet, saját szavaival „leíró katalógust” készített az iratokhoz. Azaz nem az intézmény működése szerinti, hanem személyi központú rendezést végzett. Munkája eredményéről 1940-ben számolt be: az Akadémia főtitkári levéltárának iratai 1867-ig (valójában 1866-ig) kutathatóvá váltak.55 A háborús károk helyreállítása során az Akadémia levéltári iratai egy szolgálati lakásból a Kézirattárba kerültek - akkor még nem lévén az MTA-nak saját levéltára. 1950 nyarán Gergely Pál, akit éppen akkoriban helyeztek át az Akadémiai Könyvtárba, szerencsés módon megtalálta Arany jegyzőkönyv- és iratfogalmazványainak jelentős mennyiségét.56 A Régi Akadémiai Levéltárnak (RAL) elnevezett fond rendezésével is Gergely Pált bízták meg. Ő állapította meg a rendezési elvet: az Akadémia hierarchiáját, működési rendjét figyelembe véve állította fel a levéltári anyagot.57 Az 1825 és 1880 között keletkezett hivatali iratok mintegy fele iktatatlan volt. Gergely Pál a rendezés során - nem túl szerencsés módon - a Sajó Géza által 1866-ig elkészített iktatókönyvben folytatta a munkát, 1867 és 1879 között az ő iktatásait találjuk az iktatókönyvben.58 Az előkerült Arany-fogalmazványok rendezése során így kényszermegoldást volt kénytelen alkalmazni: az 1865-ből és 1866-ból származó fogalmazványokat egy-egy főszámra iktatta. A 817/1865 alatti iktatószámra így 295 248
