Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
köztük Arany-kéziratokat is: a Toldi egy részletét, a Tetemre hívás és a Szondi két apródja fogalmazványait és A két madár című költemény tervvázlatát.7 A kéziratokat - a szokásos eljárással ellentétesen - a könyvtár, és nem a Kézirattár beszerzési naplójában vették állományba 1925-ben, a 106. és 107. számon.8A Toldi kéziratát a naplóban tett megjegyzés Petőfi Sándor másolataként írta le,9 értékét pedig, nyilván az infláció miatt, 500 dollárban adták meg. Az első világháború utáni másfél évtizedben az Akadémiai Könyvtár kéziratgyűjteménye elsősorban ajándékozás útján gyarapodott.10 Az Akadémia a világháború idején vagyona nem kis részét hadikötvényekbe fektette, az 1920-as évek hatalmas inflációja pedig szinte „lenullázta" az alapítványok értékét. így, ha vásároltak is kéziratokat, azt nagyon körültekintően tették, és más, mondhatni szociális motiváció is volt a cselekedet mögött. 1928-ban egy balassagyarmati hölgy Arany-, Mikszáth- és Szily Kálmán-leveleket ajánlott megvásárlásra a Magyar Tudományos Akadémiának, kérve „szíves segítségüket e rettenetes világban”. Az Akadémia végül, többszöri levélváltás után, 60 pengőt adott a levelekért.11 A Vigyázó-örökség birtokában12 már bátrabban tervezett az MTA vezetése. 1936-ban megvették Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kéziratait és leveleit, köztük Arany János első levelét Petőfi Sándorhoz. A kéziratokat Lantos Adolf antikvárius először az Országos Széchényi Könyvtárnak ajánlotta fel, ott azokat le is pecsételték, azután mégis elálltak megvételüktől.13 Nem sokkal később két részletben rendkívül értékes Arany-kéziratokat vásárolt Lantostól a Magyar Tudományos Akadémia. Voinovich Géza főtitkár az MTA igazgatótanácsa 1938. január 25-ei ülésén előterjesztette, hogy Lantos Adolf antikvárius Arany János 117 oldalnyi sajátkezű kéziratát felajánlotta megvásárlásra az Akadémiának. A kéziratos csomag az 1867. évi Arany-kiadás Elegyes darabok című költeményeinek sajátkezű másolatait tartalmazza. A főtitkár szerint kétféleképpen lehet okoskodni: vagy azt mondják, hogy van már elég Arany-kézirata az Akadémiának, s akkor el kell állni a vásárlástól, de ha egy Arany-szobát szándékoznak berendezni,14 akkor mennél több dokumentumot össze kell gyűjteni. Az igazgatótanács az utóbbi mellett döntve megszavazta a kéziratok vételárára a Lantos által kért 4500 pengőt.15 A kéziratokat csak 1939 októberében vette át hivatalosan az Akadémiai Könyvtár, és a 6/1939. kézirattári növedéknapló-számon az „Arany-ládában” helyezték el a többi Arany-kézirat és a levelezés mellett.16 Lehetséges, hogy ezt a kéziratcsomagot is a csődbe ment Ernst Múzeumból szerezte meg Lantos, a következő, Akadémiának felajánlott kéziratgyűjteményt viszont bizonyosan. Az MTA igazgatótanácsának 1938. október 22-i ülésén Voinovich Géza bejelentette, hogy egy jegyzéket kapott Lantos Adolf antikváriustól, Petőfi, Arany János, Vörösmarty, Tompa Mihály és Eötvös József kézirataival, melyek az Ernst Múzeum feloszlatásából és árverezéséből származnak.17 Az Akadémia „bajosan mellőzheti" a kéziratok megvásárlását, érvelt a főtitkár, hiszen egykori kiválóságainak dokumentumairól van szó. Ismét bevetette a bűvös érvet: az Arany-szoba berendezéséhez mennél több eredeti dokumentum megszerzése szükséges. A gyűjtemény árát 12 ezer pengőre tartják, így átlagosan 150 pengő esne egy kéziratra, például Arany János Buda halála című „pályázati és nyomdai sajátkezű kéziratára is”.18 Az igazgatótanács hozzájárult a kéziratok megvásárlásához, és a Pesti Magyar Kereskedelmi 242
