Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
a hangjegyírással is ekkor ismerkedett meg. Népdalgyűjtéseit (kát. 208) - melyek Kodály Zoltán számára is fontos forrást jelentettek - saját maga kottázta le.7 Kedvtelésből komponált, e dalok életében nem kaptak nyilvánosságot, csak magát „mulatta” velük - a négy fal közt, családja körében. Bár a 2. világháború során eredeti kottái elpusztultak, tíz dalát egy kortársa, Bartalus István hangszerelésében, kísérettel kiegészítve mégis ismerjük.8 Ennek alapján rekonstruálhatóak Arany eredeti dallamai, amelyeket a tárlat egyik külön zugában, egy zenebox installációban lehet meghallgatni. Arany a saját költeményein kívül Petőfi Sándor verseit és egy 18. századi szerző, Amadé László egy to- borzóját zenésítette meg, e dalokat a Nana Vortex zenekar a kortárs magyar világzene jeles képviselőinek közreműködésében hangszerelte újra. E népies szerzemények ezúttal főként világzenei és jazzfeldolgozásokban hangzanak el, olyan jeles muzsikusok előadásában, mint Both Miklós, Csík János, Dresch Mihály, Ferenczi György vagy Szalóki Ági.9 Olyan tereket formáltunk tehát, melyek célzottan nem lineárisan vezetik a látogatókat, vagyis nem kész válaszokat, összefüggéseket kínálnak fel. A térben további terek, zugok, emeletek, kincseskamrák nyílnak. Minden látogató más-más alkotórészt vehet ki a tárlat építőelemeiből, és különböző építményeket rakhat össze. Ismételt látogatás során éppenséggel egészen másféle jelentésalakzatokat hozhat létre, mint első alkalommal. Ezt hangsúlyozza a Fogadj örökbe! játék is (kát.215), melynek révén mindenki hozzátehet az „Arany János” hívószóval jellemzett közös örökséghez. Az installációban örökbe fogadhatunk egy ma már ritkán használt Arany-szót (mint a tenyér, szelindek, bajmol bülbül), ez pedig fokról-fokra tölti meg a falra vetített kifejezésekből épülő Arany-portrét. Az eszköz azt a kultikus tudásbázist használja fel, mely szerint Arany János a legnagyobb szókincsű magyar költő. Nem egyszerű vállalkozás az Arany-képet újrarajzolni. A költő imidzse sem túl kedvező: a csüggedt bajszú, szomorkás tekintetű ábrázolások magát a karaktert sem tudják könnyen közel hozni a fiatal nemzedékekhez. A vagány, lázadó Petőfi-képpel szemben Arany a „nagy öreg” - nehéz felülírni e toposzt. Sok ponton árnyalni lehet azonban Arany személyiségének képét, amihez a tárlat terei, kiállított műtárgyai, térkonstrukciója, installációs rendszere igyekszik hozzájárulni. A kiállítás elsősorban vizuális műfaj: 233
