Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
A kiállítás alkotófolyamata, a közös gondolkodás során igyekeztünk olyan kortárs múzeumi gyakorlatot követni, mely többféle perspektívából, különböző diszciplínákat összekapcsolva dinamikus gondolati tereket hoz létre, mindvégig fenntartva a kurátorok közti diszkussziót.1 E kihíváshoz, a mai látogató Aranyértésének kibővítéséhez, az irodalom befogadásának új trendjeihez biztos támaszt adnak a kiállításban elhelyezett multimédiás eszközök, amelyek a kurátori koncepció szerves részei. Ahogy az alábbiakban látható lesz, szó sincs a klasszikus múzeumi eszközöket „lazító”, öncélú játékokról. Ezek a MOME TechLabbal és média- designerekkel közösen fejlesztett, „intézményközi” művek, programok mozgósítják a látogató tudáskészletét, ugyanakkor a display többi jelentésalkotó tárgya és installációja mellett választható értelmezési lehetőségeket hordozó kódrendszereket biztosítanak. A multimédiás technikát nem arra használjuk, hogy a kiállítás tárgyai és narratívája mellé vagy alá valamiféle pótlékot nyújtson. Célja, hogy a tárlat műtárgyaival, rendezőelvével összhangban egymás jelentését előhívó viszonyrendszert teremtsen. E célkitűzés összhangban áll a múzeumi látogatók többségének mediális többnyelvűségével, akik az információ kódolására a digitális eszközrendszert magától értetődően alkalmazzák.2 Kiállításunk a megújuló kommunikációs technológiákat a legesszenciálisabb módon igyekszik használni, általuk hangsúlyozni kívántuk, hogy Arany János a mai kultúrának nemcsak a múlt emlékezetében őrzött nagysága, hanem költészete ma is aktualizálható, arca ma is újra megrajzolható. Az ilyen típusú tartalomfejlesztés egyben példa a kiállítások tudományterületeken és médiumokon átívelő határátlépéseire. A kiállítás művészi multimédiás eszközeinek létrehozása során abszolút értelemben valósult meg a Gesamtkunstwerk 19. századi fogalmának a jelenben is működtethető hagyománya. Egyszerre volt szükség az irodalomtörténet, a művészettörténet, az informatika és a programozás nyelvének ismeretére, a grafikai és médiadesign-megközelítések összehangolására, hogy az egyéni látásmódok összeadódásából megszülessen egy komplex felhasználói élmény. Az összművészetiség elve a tárlat valamennyi médiainstallációjának zsinórmértéke volt. A tudásbővítést és az élményszerűséget egyszerre működtető eszköz már kiállításunk nyitó terében, a 3D-s vetítésen megjelenik. Az ismert vizuális élményeket megidéző installáción Arany János életrajzát mutatjuk be, párhuzamba állítva a 19. század civilizációs és világirodalmi 230 Sztereofotó speciális nézőeszközzel (Vojtina - Tamburás öreg úr)
