Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
Kat. 173. Arany ezért épp az utóbbi, ülő pozíciót köti inkább az író szerepköréhez: „az a katonai állás illik hősi személyhez, de magam forma tollrágó embernek jobb ülni.”'5 Az állókép formális beállítása ezzel szemben sokkal inkább a nemzet költőjének szerepét betöltő, államférfiúi felelősségeket hordozó személyt mutat. E kompozícióban az enteriőr is hangsúlyosabbá válik, vagyis egy művész intim portréjának, aurájának megragadása helyett-mellett az akadémiai tisztségviseléshez köthető attribútumok jelenhetnek meg. Feszültségteli, ahogyan az író és a hivatalnok szimbólumrendszere összekapcsolódik a képen, ennek egyik finom jelzése lehet a kétféle toll szerepeltetése. Az asztalon llosvai Selymes Péter Toldiiénak kötete (kát.14) mellett üvegtintatartóban fehér lúdtoll látható, ez az írói működést sugallhatja, míg Arany jobb kezében Írón és papiros- köteg van, mely inkább akadémiai-hivatalnoki teendőire utalhat. Az egyhangú hivatali munkát akkurátusán végző Arany leveleiben sokat panaszkodott bürokrata életére, noha e státuszt közvetve éppen irodalmi hírnevének köszönhette, és jelentős társadalmi emelkedést jelentett számára. A művészi alkotókedvet szegő napi robot kreatív energiákat is tudott mozgósítani, például a már említett, sajátos költői műfajú körömverseket. Noha Barabás portréján a hivatali lét, a szabályosság, a polgári rendezettség, az egzisztenciális biztonság jelenik meg, s ez az ábrázolás lesz az Arany-kultusz meghatározó vizuális formája, a költő - Tompa Mihálynak írt soraiban - a róla készült 1856-os olajfestményre mégis ezt az önironikus kifordítású bökverset szerezte: Disznairól hajdanonta. Konya fülü nyájról: De ma híres Nagyszalonta Az ő Aranyáról.16 Bárdköltő Petőfi halála után a nemzeti költő szerepköre Aranyra szállt. Az 1850-es évek megváltozott kulturális kihívásai közt a nem kívánt, de valamiképp mégis betöltött bárdszerephez a költő felemás módon viszonyult.17 „Tankölteményeiben”, „ars poétikáiban" (Vojtina levelei öccséhez; Év kezdetén; Lisznyai Kálmánnak; Poétái recept stb.) rejtőzködőn, játékosan, kísérletezve, „visszájáról” jeleníti meg poétikai elveit, hitvallását, a költői stílus megújítását érintő művészi problémákat.18 A 19. századi magyar irodalom „ikercsillagainak” kettős kultuszát,19 Arany és Petőfi közös küldetését, a mindenkori nemzeti költő szerepét érzékelteti a tárlaton Szamossy Elek Petőfi- portréja (kát. 173). A kulturális nacionalizmus nyelvén megfogalmazott, Petőfit idealizáltam 202
